2019. április 21., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Több évtizedes szokás volt, hogy karácsonyra képeslapokat írtunk. Ezt ma már kevesen teszik. Áldott, békés, nyugodt ünnepet kívántunk. Az idén ezt kellene írnunk: egyszerű karácsonyt kívánunk. Ezt azok értik meg, akik hívő és értelmes módon keresztény tartásukat ünnepeken és hétköznapokon egyaránt megőrzik. 

 Világunkban nemcsak hétköznapjaink, hanem ünnepléseink is gyakran elviselhetetlenül bonyolulttá váltak. Ezért fárasztóbbak gondokkal teli hétköznapjaink és hajszolt készülődéssel telt ünnepeink.

A városokba az üzleti szellem már beköltözött. Az árusok már november elejétől kínálják portékájukat. Fényár, árukkal teli boltok, reklám. A cél, hogy a bevétel minél nagyobb legyen. Az emberi élet minden területére behatolt az üzleti szellem. 

Elveszett vagy átalakult a karácsony értelme. Kiüresedett, fárasztóvá vált. Ha azt kérdeznők, hogy mit jelent karácsony, ilyenszerű feleleteket kapnánk: télifaünnep, jön a Télapó, az ajándékozás hónapja, bőséges evés-ivás, a család ünnepe...

Ebben az összebonyolított életben „egyszerű karácsonyt” kellene megélnünk.  Mit jelent ez számunkra?  Lényeglátást, hogy épp Ő ne vesszen el, akinek születése napját ünnepeljük. Az egyszerű nem azonos a primitívvel, a műveletlenséggel, a babonával. Az egyszerű jelenthet méltóságteljes szegényt, dísz nélkülit, feltűnésmentest, mesterkéletlent. Az egyszerű viselkedés és szó mentes a gőgtől, a feleslegestől. Nem nagyhangú, nem szószátyár, és nem azonos a hivatalok sokszor érthetetlen nyelvezetével. 

Erre példakép a tanító Jézus személye és magatartása. Amikor bemutatkozik, forrásvíznek, útnak, igazságnak és életnek mondja magát. Boldogságról szóló mondásai a szegényt, a kisemmizettet, a sírót, az üldözöttet részesítik előnyben. Magatartása a gyermekekhez, a bűnösökhöz, a hatalmasokhoz egyaránt nyílt és őszintén egyszerű. Szegényes jászolban feküdt, később sem volt hely számára, ahová  lehajthatta volna a fejét, az édesanyja által szőtt ruháját is elvették tőle végül.

Édesanyja, Mária is az egyszerű „legyen nekem a te igéd szerint”-et kimondta, és egy életen át vállalta Isten akaratát.  Az apostolok is egyszerű emberek voltak. A halász Péternek sem aranya, sem ezüstje nem volt. Pál apostol a bőséget és a szűkséget is egyszerűen elfogadta. Assisi Szent Ferencre úgy emlékezünk, mint aki egyszerű, természetközeli életet élt, és mindent, mindenkit testvérének ismert.  Halála előtt még utolsó ruhadarabját is a szegényeknek adta, hogy Isten szegényeként hagyja el a földi életet.

A karácsonyi tartalmas csend ma is lehetséges, ha akarjuk. Meg kell keresnünk az alkalmat és a helyet, hogy egyénileg és a családban karácsonykor a zajos világban is csendben lehessünk, az ünnep igazi tartalmát átélhessük: „Velünk az Isten!”

Karácsony ünnepléséből ne zárjuk ki Jézust.  Az értékes karácsonyi hagyományokat őrizzük, ápoljuk. Ugyanakkor forduljunk embertársaink felé. Kik ezek? Családtagjaink, az öregek, betegek, a magányosak, az elhagyatottak, a nélkülözők, akiknek mindenütt sorba kell állniuk, a katasztrófák által sújtottak. Pál apostol Filippiekhez írt levelében figyelmeztet, hogy Jézushoz hasonlóan ki kell üresítenünk önmagunkat. Így Isten ajándékaival telik meg lelkünk, és ebből a gazdagságból mások is részesednek. 

Karácsony a mi Urunk, Jézus Krisztus ünnepe. Ha Jézus van ünneplésünk középpontjában, akkor egyszerű, tartalmas, igazi a karácsonyunk.

Ambrus Vilmos 

római katolikus főesperes