Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-12-20 15:07:39
Nem véletlenül tévedt be a kisboltba, máskor is vásárolt ott. De most, hogy megint egyetlen cent nélkül téblábol, munka semmi, mélységes csalódottsággal fordult ki az ajtón – amikor a lépcsőn valami puhára lépett. Gépiesen nyúlt a fekete tárgyért, közben véreres tekintete fura, kifacsart nézetből pásztázta körbe a terepet: észrevette-é valaki. Ha látták is, senki sem figyelt oda. Ej, hát leejtette a pénztárcáját, lehajol érte, föveszi, nagy ügy. Slisszolt volna el a váratlan szerencsével, a tisztesség azonban visszaparancsolta. A boltban két vevő lézengett, mindkettőnek tárca a kezében. Tüntetően (hátha mégis ráismer valaki) tenyerébe tette a maga „találatát”, belenyúlt, kivett tíz lejt. Kért néhány borítékot, üdvözlet nélkül. Aztán rogyadozó inakkal, örömtől reszketve távozott, a tárcát (immár „jogos” tulajdonaként) belső zsebébe rejtve.
Meg sem állt a bodegáig, amelyet a főnök felesége után kereszteltek el. – Un veghieş? – kérdezte azonnal Angela, és Vegyes Combi rábólintott. Igen, igen, vegyes pálinkát. Így hívták őt olyankor is, ha éppen szállítanivaló akadt: Hai, măi Vegheş! És Combi ugrott, hiszen úgy kell a pénz, mint Vásárhelyen a tiszta levegő. De csak annyi van belőle, mint a Hargitán a délibáb.
Fölhajtotta, s be a budiba. Elő a bukszit. Hát uramfia, tíz darab vadonatúj százas lapul benne! És egy személyazonossági. Rövidre nyírt szakállú, borotvált fejű hapsi néz rá róla. Combi nem babrál ki a károsulttal. Már csak azért sem, mert ővele egyszer már megtették, amikor kataton részegen mindenét elhullogatta, őnála aztán nem nyivogott egy árva bankó sem, szakadt zakóját mégis úgy elhajították (mérgükben bizonyosan) valahová, hogy új személyit kellett kérnie, s persze megbírságolták, amiért elveszítette. Borítékba a pénztelenített leleményt a személyivel s valami nyugtákkal együtt, zsebkendőjével gondosan törli a lenyomatokat, odakint pedig becsusszantja a járda szélén silbakoló piros postaládába.
Aztán, mint aki madarat fogott, be a borbélyhoz. Le a két hónapos zsíros hajat, kurtára, kisded taréjjal, most ez a trendi. Borotválás is, persze. Százassal fizet, nem kelt feltűnést, karácsony előtt vagyunk. Aztán taxiba vágja magát, és nyomás a nagypiac. Kinézi a fenyőt, másfél méternyi – ó, születő Kisjézus, mikor volt ilyen pompás fájuk? Tizenöt éve, akkor is úgy csórta a sógorától. A fát is taxival haza, felesége nagy bámulatára. Eldugni az erkélyen, a gyermekek szerencsére a suliban rosszalkodnak. Nem magyarázkodik a cserfes szájú fehérnépnek, de a lerakat felé haladtában angyalfiát: egy üvegecske finom kölnit vásárol. Ne érezze mindig azt a bagzóbirizgáló pacsulit az asszonyán.
Végül ismét ott, ahonnan a reggeli órában elindult, cigarettáért. Hoppá, hiszen cigit még nem is vett. Nosza, egyből legalább három csomaggal! Úri bagó legyen, mert új pénzzel fizetek!
Arra riad, hogy kegyetlenül rázzák vállát.
– Hai, măi Vegheş! Hai, că-i de lucru, măi!
Bódultan éledezik, mint akit a halálból hoznak vissza. Az asztalon üres pohár, a maradék sör a hamutartóban oldja a boldogságot. – Gyere már, te szerencsétlen – szólnak rá a társak is. – Viszünk egy garnitúrát a Tudorba!
A feljárónál a hosszú teherkocsi, elő a gurtnit, aztán nyomás. Titkon s hitetlenkedve tapogatja a zsebeit, hová lett a pénz. Határozottan emlékszik, hogy maradt egy vagy két százas, annak itt kell lennie.
– Emeld meg már, Vegyes, az istenedbe. Megint álmodozol? Ejszen karácsonyfa-szindrómád van? – űzi az eszét a sofőr. Piccadokinak csúfolják. Ő vezényli a rakodást. Okostojáskodik örökkétig.
– Tudod te, mi az a karácsonyfa-szindróma? Ha nem tudod, mondd el gyorsan egymás után százszor, s a meló után, ha még talpon leszel, postázok neked egy egész deci druszapálinkát, haver.