Talán leülünk átbeszélni a dolgot álságok nélkül.
Ha nem tetszik a vajas kenyér birtokosa nekünk, mert gőgös, nagyképű, egészen mást mond, mint ami a mi szájunknak ízlése, antipatikus, mert kőgazdag és igazi vajas kenyeret eszik, ahelyett hogy száraz kenyéren tengődne, bólogatna, nem az a megoldás, hogy kiütjük a kezéből a megvajazott szeletet.
Ha valaki azért kampányol, hogy egy sor ország itt-ott a térkép boldogtalanabbik felén demokratikusabb berendezésű legyen, miközben ő gazdag és bőkező, egyetemeket alapít, alapítványokat hoz létre, szakembereket és persze kis erőszakosakat is képez, akikből idővel és parlamenti segédlettel helyi kiskirály is lehet, nem az a megoldás, hogy mindenét elszedjük, amit külföldre – a térkép árnyoldalasabb felére – kihelyezett.
Talán szóba állunk vele. Talán tárgyalunk. Ne adja isten: közvetlenül.
Ha valaki tesz is azért, hogy az általa vallott értékek ne csak a saját udvarában, hanem a szomszédok, a távoliak kertjében is szárba szökkenjenek, pénzt áldoz, közben azonban bizonyos dolgokat, helyezeteket nagyvonalúbban kezel, mint mi, nem lát át, nem az a megoldás, hogy törvényt hozunk, kéjesen a markunkba röhögünk, titokban és nyilvánosan egymásra kacsintunk, miközben a kezünket dörzsöljük elégedetten és felszusszanva, valamint és általában szemrebbenés nélkül mást állítunk, mint amit a törvénnyel ledöftünk.
Talán leülünk átbeszélni a dolgot álságok nélkül. Nem mindig javallott a szabadságharc. A tanszabadság szent, nyilvánítottuk ki a demokrácia hajnal-óráiban. Délben már kétes. Alkonyatkor pü-pü, nem járja?
A Közép-európai Egyetem, a CEU valami egészen más, mint a szokott közép- és kelet-európai egyetemek. Más minőség, más értékrend, más szemlélet és tanrend. Új, szokatlan, izgalmas. Fiatalos. Kirívó, a szó nemes értelmében. Vonzó, nem csupán a kisrégióban, de a tágabb európai tudásközpontú nyugtalanítási zónában is.
Az ott képzett diákok – van belőlünk néhány a mi kis városunkban is – másképpen viszonyulnak a feladatokhoz, másként gondolkodnak. Pozitívabban. Tudományos apparátusuk összetettebb, merészebb, nem állnak meg a felszínen, a látszatoknál mélyebbre ásnak. Rugalmasabbak, jobban funkcionál a know-how. Érzékenyebbek a társadalom, a politikum, a tudás változásaira, rövidzárlataira vagy távlataira. Jobban felkészülnek-felkészíttetnek a jövőre.
Legalábbis ezt gondolom a tapasztaltak alapján. Ugyanis egykor vendége voltam az egyetemnek. Meglepett a soknyelvű nyüzsgés, a campus sokszínű belvilága. Öntörvényűsége. Komolysága. Könyvtárának modernsége.
Kár lenne elveszejteni.
Hallgattam néhány tanárát. Mások, mint az átlag bölcsészkarok katedráinak professzorai, tanársegédei. Más a szóhasználat, a terminológia, a valóság megközelítése, a másokról alkotott vélemény, a valóság és az imaginárius viszonya tudományos és szakmai életvezetésükben. Mást tartanak, vallanak az ideológiáról, a múltról és a mélységről. Az emberi kapcsolatok törékenységéről, értelméről. A bal- és jobboldalról. Másféle szempontokat kínálnak, adnak. Írásmodoruk a jelen/folyó századhoz jobban ízesül.
Minél? A Lex Ceunál. Vagy azoknál, akik lelkes ostobasággal megszavazták, és azoknál, akik hűtlen tanítványainak bizonyultak. Na és, ha amerikai alapítású? Szent István koronája sem a Duna-parton készült, ma mégis a magyar állameszme szimbóluma.
