2021. október 17., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A Babérkoszorú és József Attila-díjas költő, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja 2021. július 21-én, életének 72. évében hunyt el. Marosvásárhelyen is nagyon népszerű volt, többször személyesen is találkozhattak vele az olvasók a Látó rendezvényein. 





„Megrendülten búcsúzunk Kántor Pétertől, állandó szerzőnktől és barátunktól. Isten veled, drága Péter!” – olvasható a Látó-blogon.

A Magvető Kiadó a Facebook közösségi oldalon publikált posztban így búcsúzott tőle:


Kántor Péter 1949-2021

„Ha esik, ha fúj, lemegyünk a partra,

és vízre tesszük a csónakot,

és húzunk a nagy vizen felfelé,

húzunk az örök nyár felé,

s egy felhőt keresünk az égen, s látjuk,

fenn lebegnek a fák csúcsa felett,

ezüstösen, mint a szálló ökörnyál,

foszló, szakadozott igenek és nemek,

és húzunk tovább, húzunk felfelé,

csillog a víz, és vár ránk az örök nyár.”

(Részlet Kántor Péter Vízjelek című verséből)

Kántor Péter 1949. november 5-én született Budapesten. A Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumban érettségizett 1968-ban, az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát angol-orosz szakon, később magyar nyelv és irodalomból. Különböző gimnáziumokban tanított kisegítő tanárként, külső lektorálásokat végzett az Európa Könyvkiadó számára. A 80-as években irodalmi szerkesztőként dolgozott a Kortárs folyóiratnál, a 90-es években (2000-ig) az Élet és Irodalom versrovatát gondozta, azóta szabadfoglalkozású. Az 1970-es évek óta publikál verseket. Angolból és oroszból fordít verset és prózát. 1990-91-ben Fulbright-ösztöndíjas volt New Yorkban. Részt vett több nagy nemzetközi költészeti fesztiválon, versei több nyelven megjelentek különböző folyóiratokban, antológiákban, 2010-ben önálló verseskötete jelent meg New Yorkban Michael Blumenthal költő fordításában. Tagja a Szépírók Társaságának és a Széchenyi Művészeti Akadémiának.

Kántor Péter igazi elismertségét a rendszerváltás utáni időszak hozta meg (a Fönt lomb, lent avar című kötete után); s azóta tart legjelentősebb pályaszakasza, amely (számos nagy presztízsű díjon kívül) a versolvasók körében is komoly figyelmet váltott ki. Kántor Péter költészetének három emblematikus darabja a három Megtanulni élni című vers: az első 1990-ben íródott, közvetlenül a rendszerváltás után, tíz évvel később, 2000-ben a második, és újabb tíz év elteltével, 2010-ben a harmadik. Ugyanezzel a címmel jelent meg 2009-ben gyűjteményes kötete.

2012-ben jelent meg eddig legnagyobb visszhangot kiváltott verseskötete Köztünk maradjon címmel. 2016-ban látott napvilágot első prózai kötete Egy kötéltáncos feljegyzéseiből címmel. Az Élet és Irodalomban közölt tárcákon alapuló kötet a költészet és az elbeszélő próza közös metszetét tárja föl, élvezetes és izgalmas történetírói hangon.

Fontosabb díjai és elismerései: 1980 – Móricz Zsigmond-ösztöndíj; 1980, 1985 – az Európa Könyvkiadó nívódíja; 1990 – Wessely László-díj; 1991 – Fulbright-ösztöndíj; 1991 – Déry Tibor-díj; 1992 – Füst Milán-díj; 1994 – Soros-ösztöndíj; 1994 – József Attila-díj; 1999/2000 – Soros alkotói ösztöndíj; 2004 – Vas István-díj; 2004 – Az Év Gyerekverskönyve díj (a Kétszáz lépcső fel és le c. kötetért, Móra); 2007 – Magyarország Babérkoszorúja díj; 2009 – Palládium-díj; 2012 – Radnóti-díj; 2013 – Artisjus Irodalmi Nagydíj.