Kampányfogás?

Mostanában meglepőbbnél meglepőbb ötletekkel „kápráztatnak el” a kormánypárti honatyák. Nemrég írtunk arról, hogy egyik szociáldemokrata szenátor 40 méteres kivilágított keresztet állítana a fővárosi Egyetem térre, ahhoz, hogy pár napra rá a szocdemek új elnöke egy úgynevezett viccellenes törvénytervezettel rukkolt elő. És ha mindez nem lett volna elég, alig egy héttel ezelőtt újabb „remek” ötlet pattant ki a kormánykoalíciót alkotó honatyák pihent agyából. 

Ezúttal azt találták ki, hogy a Btk.-ból egy, az európai uniós csatlakozás előtt törölt bűncselekményt vissza kellene állítani. Az említett törvénykezdeményezés értelmében hat hónaptól akár három évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtanák azokat, akik „megvetést tanúsítanak az állami jelképek iránt”. Hogy mit ért a 36 kezdeményező „megvetés” alatt? Például azt, hogy valaki „nem tiszteli annyira a nemzeti trikolórt, hogy kitűzze”, netán adott helyzetben „fitymáló arckifejezést ölt”. Az indoklás szerint a megvetés „a megbecsülés vagy a tisztelet hiánya; az érzés, hogy az adott dolog nem méltó a figyelemre, valamint az illető dolog becsmérlése”. 

Azt kérdezte valaki, vajon mi váltotta ki ismét ezt a fajta nemzeti lobogást, amelyet a rendszerváltás utáni években tapasztaltunk a nemrég jobb létre szenderült nagy-romániás vezértől, a volt kolozsvári bírótól, illetve a történelem süllyesztőjében eltűnt úgynevezett nemzeti egységpárttól? Az, derül ki az indoklásból, hogy a nemzeti jelképek megsértését, valamint az ország és a nemzet becsmérlését, mint már említettük, a becsületsértés és a rágalmazás, a hamis információk közzététele, a nemzet és az ország gyalázása, valamint az alkotmányos rend elleni bármilyen ténykedés mellett korábban törölték a büntető törvénykönyvből, azzal, hogy szólásszabadság, pluralizmus, tolerancia és nyitottság nélkül nem létezhet demokratikus társadalom.

A mostani változat szerint a nemzeti jelképek elleni megvető magatartás „kriminalizálásának” megszüntetése az ilyen megnyilvánulások elterjedéséhez vezethet: a verbálistól – sértő szavak, beszédek, jelszavak – az írotton át – sértő újságcikkek, rajzok – a tettektől – obszcén gesztusok, megvető arckifejezés – a vagyon elleni bűncselekményekig – megsemmisítés, rongálás, nem rendeltetésszerű használat –, a tiszteletadás elmaradásáig, illetve a román nemzeti zászló kifüggesztésének az elmulasztásáig.

Nehéz követni a törvényhozók logikáját. Azt hittük, hogy ha lassan araszolgatva is, de a demokratikus jogrend felé haladunk, illetve, hogy azért vannak a képviselők és szenátorok, hogy az ország fejlődésén, a lakosság életminőségének javításán dolgozzanak. Ehelyett egészen mást tapasztalunk. Persze, a nemzeti büszkeség, a nemzeti érzelmek felpiszkálása, tüzelése még ma, negyedszázaddal a rendszerváltás után is jó kampányfogás. Lehet, hogy ezzel remélik megnyerni a következő választásokat?