A lélegző lombok között lámpafény, pislog a faodúban vagy a kéreg alatt. Arcodon régóta rozsdásodó sebekkel, imbolyogsz evező nélküli bárkádban a vízen. Tarkódat felhők simogatták valaha, míg tenyeredben vitted a napból hullott, vöröslő parazsat jajszó nélkül. Elmondhatjuk, sok mindenen túljutottál, föllélegezhetnél a tágas ég alatt, tarka tócsák kaleidoszkópjával múlathatnád idődet, ha már fölmentettek minden fenyegető következmény alól. De reccsen fönn az ág: a te korhadó karod az. Varacskos kő gurul alá a lejtőn, és porrá omlik, sziklának ütődve: az arcod mögül kibontakozó koponya az. Hamut szóró halottak közelednek feléd, elfajzott kályha-rémek. Kölcsönösen megtagadtátok egymást, te meg az Isten, ti irgalmat nem ismerők. Járd hát utadat, a hazárd jelenések vándorútját, és jegyezd föl a baljóslatú képeket, míg fonnyadt gyümölccsé nem aszalódsz, és el nem tűnsz egy eljövendő napfogyatkozás sötétlő, néma hajnalában.
1912. szeptember 5-én, 108 éve született Egerben a kétszeres József Attila-díjas költő, műfordító. Elhunyt 1985-ben, 72 évesen, Budakeszin.
Plugor Sándor grafikája. 80 éve, 1940. március 4-én született Kökösön a grafikus, festő, muzeológus, díszlet- és jelmeztervező. Elhunyt 1999 februárjában, 58 éves korában, Sepsiszentgyörgyön.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
