Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Nagy szoknyapecér ez a valutázó. Nem aszfaltkoptató kisvárosi csirkefogóra gondoltam, hanem a valutaalapi góréra. Az, hogy szereti a nőket, nem újdonság. Volt neki magyar származású babája is, akit elsősorban nem a hivatali ügybuzgalmáért honorált tetemes sikerdíjjal. Tucatszám keveredett kisebb-nagyobb kalandba. De akkor még nem érett meg az idő arra, hogy látványosan, mint egy véres lepedőt, a világsajtó elé lökjék. Hogy most valójában kangörcsös balek volt, vagy egy cselszövés ártatlan áldozata, kit érdekel? De annak oka van, hogy a bulvártéma erre az oldalra került. Nagy árat fizethetünk mi – a luxuslakosztály számláján kívül is – a pillanatnyi gerjedelemnek. Csak azt nem értem, miért nem ment el golfozni inkább. Talán, mert sokat kell gyalogolni.
A latin vérű állam- és kormányfők valósággal kampányszlogenné avanzsálták férfiasságuk bizonygatását. Az olasz Berlusconi kéjszigetén államférfiak orgiáztak, a féldeci magyar vért is magában hordozó Sarkozy is feleséget cserélt, miután a franciák elnökké választották. Na, de Strauss-Kahn ezt nem tudta kivárni. Vagyis hogy beköltözzön a köztársasági palotába. Hiába volt esélyes befutónak kikiáltva a jövő évi választásokon, most kereshetnek a szocialisták más jelöltet. Pedig nagyon ráférne a franciákra is egy emberközpontú gazdaságpolitika. A többezres szakszervezeti tüntetések ezt támasztják alá. És ha netán megnézik a nálunk is fogható és némelykor románul feliratozott tv5monde francia közszolgálati adó tényfeltáró riportjait, rájönnek, hogy a kisemberek ott is kölcsöngúzsban vergődnek. Igaz, többet keresnek, de nagyobbak a háztartási kiadások. Azt már kétlem, hogy a luxuskiadásairól híres, bukott valutaalapi igazgató társadalmi érzékenysége megoldást talált volna ezekre a gondokra. De ha a huszonegyedik századi szocialisták egy nemzetközi bankárban látták meg az ideológiájukhoz passzoló vezéregyéniséget, lelkük és mandátumuk rajtaveszhet.
De mi is veszíthetünk. Mert nem mindegy, hogy most ki alatt fűrészelték el a széklábat a francia érdekeltségű Sofitel Hotel szobalánya mögé felsorakozott erkölcscsőszök. Nemcsak a francia jobboldal szabadult meg egy kényelmetlen vetélytárstól, hanem a Valutaalap irányítása kerülhet át a feltörekvő országok valamelyikébe. Ez Európa újabb térvesztését jelentené. Ráadásul most igazán szükség van a válságkezelésben egy EU-kompatibilis szemléletre. Strauss-Kahnnak jelentős szerepe volt az eddigi válságkezelésben, az izlandi, a magyar, a görög és portugál mentőcsomagok kidolgozásában. Az IMF ügyvezető igazgatója vasárnap Angela Merkel német kancellárral, a hét elején pedig az uniós pénzügyminiszterek ülésén az eurózónás pénzügyi válságról tárgyalt volna. Ha a valutaalapi utódja nem európai lesz, akkor az IMF figyelme a sokat emlegetett kiegyensúlyozottság jegyében lankadni fog az öreg kontinens iránt.
Most a feltörekvő gazdaságoknak áll a zászló. Szóba került Kína vagy Brazília. Ők pályázhatnak a megüresedett elnöki székre, s így az Egyesült Államok képviselőjével a saját érdekeik szerint irányíthatnák a Valutaalap politikáját.
Apropó, feltörekvők. A mi helyzetünkből nézve úgy hangzik, mint amikor az oroszlánkirályt lekezelően kiscicának becézzük.