Kaáli Nagy Sámuel – apai Nagyapám majdnem feltámadása
Már nem tudom, hogy mikor és kinél olvastam, hogy Michelangelo, meghallván a hírt, amely szerint a Della Rovere II. Gyula pápa haldoklik, csapot-papot hagyva rohant, és tudomást sem véve a haldokló pápa ágya körül összegyűlt bíborosokról, ordította: Meg ne merj halni, míg a munkámat ki nem fizetted! Michelangelo ugyanis éppen a Sixtus-kápolnát festette ki.
Erre a nemigen udvarias-tapintatos fellépésre II. Gyula úgy feldühödött, hogy ágyában felült, és ordítva követelte, hogy a Művész hagyja el hálószobáját. Úgy mondják, hogy utána még néhány évet élt!
Miért idéztem fel ezt a történetet?
Nos, Kaáli Nagy Sámuel Nagyapám, anélkül, hogy tudomása lett volna a fent említett afférról, valami hasonló átváltozáson ment át, anno.
Történt pedig, hogy néhány évvel halála előtt az Öregúr rosszul lett, légzési nehézsége ágyba kényszerítette a napi kétpakkos szűrő nélküli profi cigarettást – akkor volt kb. 75 esztendős.
Orvos Apám telefonált édes nénjének Kisgalambfalvára – ahol néném tanítónő volt –, hogy gyere Rózsi, mert Apu újra rosszul van! Megjegyzem, nem sokkal előtte temettük el Nagyapám feleségét, született Vajda Irént.
Azt kérdezte Rózsi néném, hogy nem kellene-e a koporsót is megvenni már?
Apám dühbe gurulva utasította el pedáns nővére ajánlatát – szinte fújtatott dühében.
Délután – szem- és fültanúja voltam a jelenetnek – kicsapódik a volt Hosszú utcai ház kapuja, és hollófeketében, szipogva rohan be a házba Nagynéném – mint egy siratóasszony.
No én meg utána, mert semmi szín alatt nem akartam kihagyni a jelenetet – sejtettem, hogy mi fog következni…
Nagyapám, mint egy rendes kváziholt, a hátán feküdt, lecsukott szemmel, az ágyában, utcai ruhában, egy csíkos csergén.
– Jaj, Apu, élsz-e még? – kezdte Néném a brünnyögést, míg Apám a tornácra ment kifújni magát.
Az Öreg komótosan nyitá fel előbb a bal szemét, majd miután a szájremegése stabillá vált, a jobbikat is.
– Akár Rózsi vagy, akár nem, takarodj a szemem elől, te halálmadár! – vágta Nénémhez szinte ordítva, még jobban remegő szájjal.
A történet többi része nem lévén érdekes, nem folytatom. De azt azért elmondom, hogy még 5-6 évet élt utána az Öreg.
Csak azt nem tudom máig sem: Gyula pápa volt-e akkor régen Nagyapám, avagy fordítva is lehetett (volna)…
Nagy Attila
