Juhnyájas gyepirtás

Az évtizedek óta létező vadászati törvényt semmibe vették és veszik a nagy juhállományok tulajdonosai, illetve a juhászok. Az uniós csatlakozás óta hozzávetőleg 40.000 hektárnyi gyepterület tűnt el országos szinten, annak ellenére, hogy Románia a belépésekor felvállalta ezek mennyiségének a megőrzését is. Mindezekért a visszásságokért egyelőre a természetvédők kongatnak vészharangot, mert az állattartók szövetségének sikerült nyomást gyakorolni a törvényhozókra. 

A 2006. évi 407-es sz. vadászati törvény 23. cikkelyének első bekezdése szerint tilos a háziállatok legeltetése december 6 – április 24. között  mezőgazdasági területeken. Két éve próbálták a vadászati törvényt életbe ültetni, de egy sürgősségi kormányrendelet szabad utat adott a juhnyájak téli legeltetésének, illetve a juhászkutyák számát sem korlátozzák már, ami főképp a környezetvédőket tölti el aggodalommal. Az állattenyésztőknek adott vissza nem térítendő támogatás a juh- és kecskeállomány nagymértékű gyarapodásához vezetett. Míg 2001-ben az ország juh- és kecskeállománya 7.776.000  volt, 2016-ban ez 16.656.000 lett, ami 114%-os növekedést jelent – áll a statisztikai intézet kimutatásában. 

A törvény „mezőgazdasági területekről” szól, amelybe nemcsak a szántóföldek tartoznak, ahonnan a növényi maradványokat szedegethetik fel az állatok, hanem a legelők, kaszálók, gyümölcsösök is. A vadászok és a természetvédők érdekeivel megegyezően tiltott volt a téli legeltetés, ám végül az állattartók szövetségeinek erősödő nyomására egy éve a politikai döntéshozók elfogadták, majd egy kormányrendeletben – a juhok mozgáshoz való jogára és egészségére hivatkozva – engedélyezték a legeltetést  a vadászati törvény által tiltott téli időszakban. 

„Nem steril gyepterületekre van szükség”

Amint a Milvus Csoport  Madártani és Természetvédelmi Egyesület elnöke, Papp Tamás biológus megkeresésünkre elmondta, a sokat emlegetett vadásztörvény több mint harminc éve létezik, de sosem tartották be. Ezelőtt két évvel megpróbálták gyakorlatba ültetni, annak előírásait betartatni, de a téli legeltetés meszüntetése és a juhászkutyák számának a korlátozása miatt a parlament előtt tiltakozó juhászok nyomást gyakoroltak a törvényhozókra, akik végül befagyasztották a törvény alkalmazását. Nem véletlen, hogy a legeltetésnek régebb is megvolt a szigorú rendje Erdélyben, Romániában és a szomszédos közép-európai országokban is, mert a téli legeltetésnek számos káros következménye van. Egy bizonyos gyepterületen csak bizonyos számú állománnyal ajánlott legeltetni, amennyiben annak többszörösével legeltetnek, a gyepre katasztrofális hatással lehet, mert nincs amikor regenerálódjon, a minősége hamar leromlik. A tönkretett legelőt pedig csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem lehet eredeti állapotába visszaállítani, trágyázással  a vegetáció mennyiségét lehet valamelyest növelni, de a fajgazdagságot helyreállítani már nem. A juhászoknak sem lehet az az érdeke, hogy steril legelőkre tereljék a nyájat, azonban köztudott, hogy többnyire nem érdekeltek a területek jó állapotának megőrzésében, mert általában másoktól bérelik azokat. A juhok a gyökeréig lerágják a növényzetet, vagyis azt a részét, amit kedvelnek, amihez még hozzájárul a taposás. Ezért köztudott, hogy kevésbé maradandó károkat okoz a szarvasmarhák legeltetése. Ha a juhok télen is legelnek, a növények nem lesz amikor regenerálódjanak, és a legelőn csak olyan növényfajok maradnak, amelyek számukra fogyaszthatatlanok vagy alacsony tápértékűek. Ha ez évről évre ismétlődik, a gyepterületek állapota súlyosan leromlik. Amint a szakember kifejtette, a juhállomány gyarapodása az állami támogatásoknak tulajdonítható, amelyek mértéke a juh éves költségeit fedezte, ez most megváltozni látszik, a szarvasmarhák utáni fejadag javára. 

40.000 hektár gyeppel kevesebb

Románia az uniós csatlakozásakor ígéretet tett arra, hogy megtartja azt a gyepterületet, amellyel a belépés időpontjában rendelkezett. Az uniós csatlakozás óta azonban hozzávetőleg 40.000 hektár gyep tűnt el – építkezésekkel, beszántásokkal –, ezért is fontos megkongatni a vészharangot.  Öt éve van ugyan gyeptörvény, azonban nagyon sok módosítást eszközöltek rajta, számtalan olyan kiskapuval, amellyel áthágható a törvény. Egyesek arra hivatkoznak, hogy a téli legeltetés korábban is szokás volt, a hagyományos gazdálkodásban azonban sokkal kevesebb állatot legeltettek. A mi vidékeinken április 20-a körül vitték ki a legelőre az állatokat, és november végén, december elején lehozták, a gazdák pedig saját gazdaságukban tartották tavaszig, ehhez szükség volt saját takarmányra, amit a nyár folyamán begyűjtöttek.  A téli legeltetéssel a juhállományok gazdái felmentik magukat ez alól a felelősség alól. A Szeben megyei juhászok eddig is alkalmazták a nyáron a hegyekben, télen az alföldön való legeltetést, de jóval kisebb állományokkal. Az állatállomány megsokszorozódásával azonban felmérhetetlen károkat okoznak a legelőkben, a talaj összetételének átalakulásától a biodiverzitás csökkenéséig. Pozitívumként lehet elkönyvelni, hogy nálunk még van legeltetés, ami nyugat felé haladva csökken, Magyarországon jóval kisebb az állomány, nem beszélve Luxemburgról, ahol a juhnyájakat teherautókkal szállítják egyik legelőről a másikra, a gyep karbantartása érdekében. Észszerűen gazdálkodva hasznos a legeltetés, de mindenki számára egyértelművé kell váljon, hogy olyan gyepterületekre van szükség, amelyeken élet is van. Nem lenne szabad olyan steril gyeppé alakítani a meglévőket, ahonnan még a hüllők is kipusztulnak.