2024. august 11., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Jubileumi keresztyén tábor Nyárádszentlászlón

Az elmúlt napokban tizedszerre tartották meg a hagyományos nyári keresztyén sátortábort a backamadarasi református egyházközség elemi és felső tagozatos gyerekei számára. 

Az elmúlt napokban tizedszerre tartották meg a hagyományos nyári keresztyén sátortábort a backamadarasi református egyházközség elemi és felső tagozatos gyerekei számára. Bár a szokásosnál valamivel rövidebb volt, mégis áldásos, sikeres, csodálatos volt – vonta le a következtetést a szervező lelkész.
Koncz László Ferenc lelkész 2006-ban került a madarasi gyülekezethez, a következő évben szervezték az első tábort az egyházközség gyerekei számára, akkor közel száz fiatal vett részt, mivel Hármasfaluból is érkeztek. Azóta kisebb létszámmal, de minden nyáron megtartják a sátortábort a nyárádszentlászlói templomkertben és gyülekezeti házban. Az idei 42 gyerek gyarapodás a tavalyhoz képest, és nemcsak Madarasról, Szentlászlóról, Nyomátról és Szentgericéről, hanem Marosvásárhelyről és Körtvélyfájáról is érkeztek gyerekek, de örömükre olyanok is visszatértek, akik már tavaly befejezték a 8. osztályt.
Hű ha...
A hét folyamán a KOEN programja szerinti feldolgozásban Dániel bibliai történeteit ismerték meg mélyebben, programjuk neve a Hű ha, ami tulajdonképpen a hűségre utal: valaki hű, ha ragaszkodik Istenhez és az imádsághoz, figyel a közösségre. Ezeknek a témáknak az alapján reggel és este áhítatot tartottak, s utána csoportos tevékenységeket, munkafüzetek segítségével mérték fel tudásukat, a bibliaolvasás és áhítat rendjén hallottakat a résztvevők. Ebben a munkában nem volt egyedül a lelkész,  munkatársakként itt voltak azok az IKE-sek, akik már „kinőtték” a tábort, de szívesen segítettek: Koncz Karola részletesen kidolgozta és irányította a programot, mellette volt Pálosi Réka, Szövérfi Izabella és Pécsi Pálma, a zenei tevékenységek mellett Westerbeke Gálfi Arabella a kézművességi munka keretében papírcsíktechnikát oktatott, míg Koncz Gabriella tiszteletes asszony, a „mindenes”, üvegfestést tanított a gyerekeknek. De voltak sporttevékenységek is, foci, kötélhúzás, vizes és lufis játékok. Csütörtökön különböző feladatokat kaptak a csoportok, ezek megoldása végett kellett bejárják a falut, pénteken a település értékes műemlék unitárius templomával ismerkedtek meg.
A bibliai oldalán túl a tábornak mindig része nemzeti múltunk, történelmünk megismertetése, s mivel az idei esztndő Szent László-év, természetesen ezzel a jelentős személyiséggel is foglalkoztak, előadásokat hallhattak, a Székelyföld Legendárium filmeket, játékokat adott kölcsön, és a jelen levő Szent László-apródok felöltötték jellegzetes ruhájukat, hogy társaik megismerjék őket, akik vállalták, hogy a Szent László-eszmét, kultuszt Erdélyben ápolják és tovább-adják.
Hasznos időtöltés
Csütörtökön este hagyományos családi program volt, hogy a szülők, ismerősök is láthassák, mit tanultak a gyerekek, akik dramatizálással mutatták be a feldolgozott bibliai történeteket. Pénteken a családi napra a szülőket várták, akiknek Cosma István pszichológus a szülő-gyermek kapcsolatról tartott előadást, a serdülőkorúakra fektetve a hangsúlyt, hogy a szülők is érezzék, mennyire fontosak a kapcsolatok, hogy a család ma is betölthesse társadalmi rendeltetését.
Az idei tábor valamivel rövidebb volt a szokásosnál, mert sok minden történt a gyülekezetben a közelmúltban. A tábort megelőző hét végén Kovásznára utazott a gyülekezeti kórus az ottani belvárosi gyülekezet meghívására, és csak hétfőn érkeztek haza, így kedden kezdődött a tábor, de pénteken zárták is, mert szombaton a Madarasok találkozóján kellett megjelenniük és szolgálniuk – mondta el a lelkész. Ennek ellenére a gyerekek jókedvvel vettek részt a változatos programokon, örömmel kapcsolódtak be a tevékenységekbe, esténként sokáig énekeltek a tábortűz mellett, s a nagy lelkesedés is bizonyítja, hogy hasznosan töltötték el idén is a vakáció eme rövid időszakát.
Koncz László tiszteletes ezúton is köszönetet mond a támogatásért elsősorban a szülőknek, aztán a munkatársainak, majd az egyházközségnek, a Szent László Társaság (1861) és Rendnek, a Székelyföld Legendáriumnak, a gálfalvi Tóth pékségnek és a madarasi Diakonos alapítványnak.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató