Jubilált a Színpad fesztivál

Visszatekintés és útkeresés

 November 18-19-én harmincadik alkalommal rendezték meg az erdőszentgyörgyi Színpad fesztivált. A műkedvelő színjátszók évenkénti találkozója nemcsak kerek évfordulóhoz, hanem mérföldkőhöz is érkezett.

 Tizenegy színjátszó csoport váltotta egymást két napon át az erdőszentgyörgyi művelődési ház színpadán. A fesztivált Csibi Attila Zoltán polgármester, valamint a Hagyományos Kultúra és Oktatás Maros Megyei Központjának (HKOMMK) vezetője, Iuliu Praja és munkatársa, Náznán Anna köszöntötték, majd elkezdődött a nem hivatásos színjátszók maratoni előadás-sorozata. 

 Megyénkből a hagyományosnak számító fellépők voltak jelen, öt diákcsapattal nevezett be a házigazdák Bodor Péter Színköre, eggyel a csíkfalvi Tündérkert, valamint a Szászrégeni Népszínház Kemény János Társulata, eljöttek a szilágybagosi színjátszók, a krasznai Tinikomédiások és a magyarfenesi Stúdiószínpad csoportja, mindannyian visszatérők. Magyarországról egyetlen csapat érkezett idén, a Mezőkövesdi Színészeti Egyesület. Minden előadást aprólékosan elemzett és értékelt a háromfős zsűri (Kocsis Tünde kolozsvári színházi rendező és irodalmi titkár, Márton Emőke Katalin marosvásárhelyi színész és Radu Enrik marosvásárhelyi színész szakos hallgató), kiemelve és oklevéllel ismerve el minden csapatnak az értékes oldalát. Rendkívülit alkottak a magyarfenesi felnőttek, kiemelkedő volt a krasznaiak előadása a tizenévesek pályaválasztási dilemmáiról („hány méter a szeretet?”, avagy „vannak álmaink”), a legszebb előadást a csíkfalvi gyerekek mutatták be (talán ez a csapat fejlődött a legtöbbet a nyár óta, állapították meg a szakemberek), nagyon ügyesek voltak a szentgyörgyi 4. és 6. osztályosok, tehetségesek a szászrégeniek, de az i-re a pontot a helyi „nagyok” előadása tette fel.

 A rendezvényt idén is a Bodor Péter Művelődési Egyesület szervezte, támogatta az erdőszentgyörgyi önkormányzat és a helyi szakközépiskola, a Communitas Alapítváy és az RMDSZ, valamint a Maros Megyei Tanács a HKOMMK révén, de sokat segítettek a szervezésben a helyi pedagógusok (Kovrig Ildikó, Szász Enikő, Barabás Katalin, Radics Timea és Radu Enrik) is.

Miért a Színpad?

 A szentgyörgyi fesztiválok szinte állandó fellépője a krasznai Tinikomédiások csapata. Vezetőjük már számon sem tudja tartani, hányszor hoztak ide előadást, de élvezik a településük és a polgármester támogatását, ezzel a munkával értéket képviselnek otthon, a színjátszás a kulturális életük egyik támpontja. Ugyanakkor az anyanyelvi kultúra egyik eszköze is, hiszen a magyar települést román tenger veszi körül a Szilágyságban, és a krasznaiak felvállalták, hogy képviselik és másoknak is megmutatják ezt a kultúrát. A vezető számára mint pedagógus a színjátszó kör személyiségfejlesztést jelent; nem tud színészeket nevelni, de olyan fiatalokkal dolgozik, akik nem félnek megmutatni magukat és érzéseiket a világnak, kiállnak a céljaikért, fel tudják fedezni az értékeiket. Nem dolgozik hiába ebben a csapatban – osztotta meg érzéseit lapunkkal a nyárádmenti születésű Ozsváth Ilona.

Eljött a stafétaváltás ideje (?)

 Három évtized nem kis idő, ezért az elemzése sem egyszerű, de felkértük a visszatekintésre Kovrig Magdolna helyi nyugalmazott tanárnőt, a fesztivál főszervezőjét. Látszik a fejlődés, és némely csapaton látszik a színjátszás terén eltöltött sok-sok év, de ha csak egyszer-kétszer is lépett fel egy csapat, a diákok már tapasztaltabban, talpraesettebben, bátrabban mozognak a deszkákon. Az évtizedeket számokban és személyekben is mérni lehetne, hiszen az erdőszentgyörgyi egykori színjátszók köréből számos színész és -növendék (Tar Mónika, Márton Emőke, Pál Hunor, Tar Erik, Bíró Gergő) került ki, de sok pedagógus is, akinek a munkájában sokat segítettek az itt tanult és alkalmazott színpadi szabályok vagy a tapasztalat, ha éppen színjátszó kört alakít és folytatja az itt elkezdett munkát – értékelte.

 Hatos Gyöngyvér kezdte el a színjátszó fesztiválok szervezését, abból kiindulva, hogy a Kis-Küküllő menti településeken szép számban voltak műkedvelő színjátszó csoportok, amelyek csupán egyszer-kétszer mutatták be előadásaikat otthon vagy a szomszédos falvakban, így a befektetett munkát nem kamatoztatták. Számukra akartak fellépési lehetőséget biztosítani nagyobb közönség előtt is, és hogy a zsűritől segítséget, szakmai tanácsokat kapjanak. Az első néhány évben a térség csapatai vettek részt, de lassan megváltozott az összetétel, máshol keresve a megélhetést a fiatalok eltávoztak, nehezen akadt utánpótlás, így mára csak egy-két csapat maradt közülük, helyüket átvették mások, akik fontosnak tartják a színjátszást, így lett nemzetközi a műkedvelők fesztiválja.

 Kovrig Magdolna már 82 éves, és a fizikai korlátok mellett a fáradtság is arra készteti, hogy gondolkodjon a jövőről. Szellemileg még képesnek érzi magát a munkára, de a fizikai fáradtság nagyon eluralkodik rajta, így a következő nyári színjátszó táborig át szeretné adni valaki másnak a stafétát. Nagyon szívesen végezte ezt a munkát (is) három évtizeden át. Szeretné mihamarabb megtalálni az utódját, és reméli, hogy a sok lelkes tanítványa közül akad, aki átveszi a feladatokat, és ő a háttérből tudja majd segíteni. „Nem bánom a sok munkát, amit a Színház fesztiválba befektettem, úgy érzem, támogattak azok, akik rendszeresen részt vettek a színjátszó kör munkájában” – összegzett zárásként a tanárnő.