Jubiláló adventi kórustalálkozó

Vasárnap este Nyárádszeredában került sor a Küküllői Református Egyházmegye 15. adventi kórustalálkozójára. Kétszáz éves vagy idén alakult gyülekezeti kórus – mindenik Istent dicsőítette. Az egyházmegye első adventi kórustalálkozója 2008-ban volt Gegesben, a falu már ötször rendezte meg, de Nyárádszeredában első alkalommal került sor a rendezvényre, éppen a tizenötödik adventi kórustalálkozónak lehetett a házigazdája a hétvégén a város főtéri egyházközsége.

A vendégek részt vehettek az öröm gyertyájának meggyújtásán, majd a templomba vonulva Mészáros Lehel szászcsávási lelkipásztor szószéki szolgálatából tanulhatták meg, hogy az igazi adventi békességet nem a csendben találjuk meg, hanem abban a bizonyságban, hogy Krisztus eljött, hogy kibékítsen minket Istennel. Isten békessége a teljesség, a harmónia mély érzése, amely abból fakad, hogy Isten szeret bennünket, az igazi békesség Isten ajándéka, és nekünk az a feladatunk, hogy ezt kiterjesszük másokra is – fejtette ki az egyházmegye zenei előadói tisztségét is betöltő lelkész.

Ezután egymást felváltva énekelt a megjelent 14 énekegyüttes, amely az egyházmegye minden szegletéből – Segesvártól Nyárádszeredáig, Szovátától Dicsőszentmártonig – mintegy 270 személyt gyűjtött egybe. Így követte egymást a nyárádszeredai Bocskai István Dalkör (karvezető Ferencz Sándor Csaba), a kibédi egyházközség kórusa (Nagy Krisztina), a gógánváraljai egyházközség kórusa (Volkán Sándor), a backamadarasi Harmónia kórus (Nagy-Vajda Katinka), a küküllőszéplaki Pálffy Ágnes asszonykórus (Gábor Erzsébet), a nagykendi egyházközség kórusa (Jakab Viktor), a makfalvi egyházközség kórusa (Gábor Áron Árpád), a szőkefalvi egyházközség kórusa (Nagy Ilona), a 35 éves szovátai egyházközségi kórus (Szabó Hunor), a dicsőszentmátoni egyházközség kórusa (Ferenczi Zsolt), a segesvári egyházközség énekkara (Bíró Zita), a vámosgálfalvi Magvető kórus (Szabó Gyula), a szászcsávási vegyes kar (Ozsváth Krisztina), végezetül pedig az egyházmegye lelkészeinek kórusa (Tőkés Attila) szólalt meg. Több kórus is részt vett az eddigi összes találkozón, de voltak viszonylag „fiatal” együttesek is: míg Szászcsáváson a többszólamú énekhagyomány eredete a 18–19. század fordulójára vezethető vissza, és 1837-ben a templomavatási ünnepségen már megszólalt a csávási kórus, addig például a dicsőszentmártoni csak idén alakult. Különösen jól énekelt a nyárádszeredai, a makfalvi, a backamadarasi és a szovátai kórus, de a közönséget a segesvári kórus éneke hódította meg láthatóan, míg az alig egy hónapja alakult egyházmegyei lelkészkórus két próba és egy fellépés után is képes volt méltón zárni az idei találkozót.

„Kodály Zoltán szerint a zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Ezért gyűltünk ma össze mi is. Hogy lelki táplálékot vegyünk magunkhoz, de ugyanakkor, hogy énekharmóniánkkal ebben az adventi időszakban is dicsőítsük Istenünket, Atyánkat. Hiszem, hogy ma mindkettőt sikerrel vittük véghez, gazdag lelki táplálékot szívtunk ma itt magunkba” – vonta le a következtetést a házigazda Tőkés Attila lelkipásztor, míg dr. Batizán Attila esperes szerint „az éneklés, a szép istendicséret kimosta a szívünk, lelkünk, kisimította ráncainkat, békét teremtett a szívünkbe”. Az egyházmegye feje köszönetet mondott a kántoroknak, a karvezetőknek és gyülekezeti tagoknak, akik sok próba, sok-sok óra munka gyümölcsét hozták el erre az alkalomra, hogy ilyen gyönyörűen énekelhessenek Isten dicsőítésére.