2025. február 21., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Jótékonysági nótaest Sövényfalván

  • 2025-02-19 17:00:00

  • -

Február 16-án a Sövényfalvi Református Egyházközség szervezésében jótékonysági nótaestre került sor a helyi kultúrotthonban. Az est teljes bevételét a balavásári Ravasz Szilveszter Csanád kezelési költségeinek fedezésére ajánlották fel. 

Ha a lelkem hangját próbálom felhangosítani, akkor igékben kell szólnom arról az indulatról, amely megelőzte ezt az alkalmat: Máté 22,39; Filippi 2,5; Jakab 2,26. Ahogyan az esten is elhangzott: mit ér a hit cselekedetek nélkül? Tudomásulvétel, belső hang, cselekvés. Így kezdődött: tudomásunkra jutott, hogy van a közvetlen környezetünkben egy fiatalember, aki az életéért küzd. Aztán kellett a csend, amelyben egyre inkább világossá vált, hogy tenni kell. Kirajzolódott, mit is lehetne tenni úgy, hogy az a tőlünk te(l)hető legeredményesebb legyen. Lépésről lépésre testet öltött az elképzelés.

Ravasz Szilveszter Csanád 23 éves balavásári fiatalembernél három éve fedeztek fel egy autoimmun betegséget, ami a máját támadja. A betegségre gyógyszer nincs, gyógyíthatatlan, de májátültetéssel új esélyt kaphat az életre. Hosszas kivizsgálást követően derült ki, hogy édesanyja lehet a donor, és Törökországban lehetőség van a bonyolult műtétre. 

Amikor január első felében elkezdtük a jótékonysági estet szervezni, még műtét előtt állt, azóta hála Istennek a beavatkozás megtörtént, de a gyógyulási folyamat hosszadalmas, így a támogatás továbbra is fontos.

Szükség volt néhány napra, néhány elcsendesedésnyi időre, amíg teljesen letisztult, mit és hogyan lehetne tenni a cél érdekében. És szükség volt arra, hogy a Jóisten összehozzon olyan áldott emberekkel, mint a csittszentiváni Szilágyi Sándor nótaénekes és Csámpár Károly (és zenekara, az Active Music Band) Sepsiszentgyörgyről. Az a lelkes igenlés, amit részükről tapasztaltunk, amikor az ötletünkkel megkerestük őket, nagy szívre, működő lélekre vall. Ezúton is hálásan köszönjük nekik, hogy ingyen elvállalták a felkérést, nem nézve a hosszú kilométereket, autóba ültek, hogy együtt lehessünk és tehessünk ezen az estén. 

Az utóbbi időben sokszor megfordult a fejemben, hogy minden igazán jó és nemes dolog létrejöttéhez áldozatra van szükség. S hogy ne csak általánosságban szóljak, gondoljunk a János írása szerinti búzaszem sorsára, mely a földbe hull, elhal, majd sokszoros termést hoz (Jn 12,24). Vagy a tőlünk nem messzi Déva várára, Kőmíves Kelemenné legendájára. A nótaest létrejöttének történetében is voltak áldozathozatalok, kisebbek-nagyobbak, egyénre szabottan. Ami viszont bizonyos, hogy mindezek árán a végkifejlet igazán jóra és nemesre sikeredett. Köszönjük mindazoknak, akik ezt lehetővé tették jelenlétükkel, adományaikkal: a Magyarkirályfalva, Ádámos, Küküllődombó, Szőkefalva, Vámosgálfalva, Bonyha településekről érkezőknek, köszönet a lelkipásztoroknak, akik segítségünkre voltak az alkalom népszerűsítésében is.

Az itthoniaké a soron következő záróköszönet és jó szó. Hála mindazon sövényfalvi testvérekért, akik irányából éreztük, bíznak bennünk, hogy amit elképzeltünk és próbálunk megszervezni, az a jót szolgálja, végső soron a közösség javát is. Köszönjük, hogy felvállalták az eseménnyel járó teendőket, elő- és utómunkálatokat. A nótaest tagadhatatlan és elkerülhetetlen „mellékterméke” a kellemes hangulat volt, melyet a házasság hete záróakkordjaként találónak éreztünk. A házaspárok számára előkészített „táncverseny” emlékezetes mozzanat marad (úgy hiszem) mindannyiunk számára. Külön taps és kalapemelés mindazon pároknak, akik vállalták ezen a részvételt.

A küzdelem, melyet Csanád és egész családja vívnak, úgy gondolom, már nemcsak magánügy, hanem a közösség ügye is. Keresztyén kötelességünk ezt észrevenni és felvállalni, egy közösségként, de egyenként, a magunk csendességében is. Jelentjük végezetül: Csanád számára 7.365 lej gyűlt össze, amit szeretettel továbbítottunk. A feladat még adott: hordozzuk imában őt és családját, megerősödésüket. Egyedül Istené a dicsőség ezért az estért, miénk az öröm, amely nyomokban a lelkünkbe költözött.

Székely I. Tímea

Fotó: Székely I. Tímea



Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató