Jog, politika, alkotmány (XVII. rész)

Az ügyészséget testületileg a Ministerul Public – Közminisztérium – elnevezéssel illetik, annak ellenére, hogy ilyen minisztérium nem létezik, ez csak a régi francia jogrend szerinti elnevezés fordításából adódik. Az ügyészségek a bírói hatóságok mellett működnek és ellenőrzik a nyomozó szervek nyomozótevékenységét, de saját maguk is nyomozhatnak például kiemelt ügyekben. A fentieknek megfelelően beszélünk bíróságról, törvényszékről, tábla- és Legfelsőbb Bíróság és Semmítőszék mellett működő ügyészségről.

Az ügyészek – elviekben – a törvényesség, a részrehajlás-mentesség és a hierarchikus ellenőrzés elvei szerint, az igazságügyi miniszter fennhatósága alatt fejtik ki tevékenységüket. Az ügyészi tisztség összeegyeztethetetlen bármely más köz- vagy magántisztséggel a felsőfokú oktatásban betöltött oktatói tisztségek kivételével.

A régi szocialista rendszerben és hosszabb ideig a ’89 utáni időszakban is az ügyészeknek fokozott hatalmuk volt, például letartóztathattak bizonyos időre gyanúsítottakat, de ez a jogosítványuk a későbbiekben megszűnt.

Az igazságszolgáltatás technikai és fegyelmi ellenőrzéséért a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa felel, magyar terminológiával élve a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács, amelynek alkotmányos szerepe az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása, habár ennek megvalósítására kevés gyakorlati és hatékony eszközzel rendelkezik. Ennek a tanácsnak 19 tagja van, akik közül 14-et a magisztrátusok – bírók és ügyészek – közgyűlései választanak meg, majd később ezt a Szenátus igazolja. A tanács 9 bíróból és 5 ügyészből áll. Ugyancsak a tanács tagja a civil társadalom két képviselője – jogászi szakképesítéssel, hírnevük szakmailag és erkölcsileg megkérdőjelezhetetlen –, akiket a Szenátus választ meg. Ez utóbbiak csak a plenáris üléseken vesznek részt. A tanácsnak alanyi jogon tagjai az igazságügy-miniszter, a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék elnöke, a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék Mellett Működő Ügyészség főügyésze. A Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsának az elnökét egyéves mandátumra választják, a tanácsot alkotó bírák és ügyészek közül. A Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa tagjainak mandátuma 6 év, ami szándékosan nem esik egybe más politikai hatalmak 4 vagy 5 éves mandátumával, ezáltal is igyekezve elkerülni a hatalmi ágak párhuzamosságát és egybeesését. A tanács határozatait titkos szavazással hozza meg, ülésein Románia elnöke részt vehet és azt az ülést, amelyiken részt vesz, ülésvezetőként vezeti le.

Nagyon fontos feladata az Igazságszolgáltatási Tanácsnak, hogy javaslatokat tesz Románia elnökének a bírák és az ügyészek kinevezésére, a gyakornokok kivételével, a törvény feltételei között. Itt rögtön meg kell jegyezni, hogy sem a Tanács, sem Románia elnöke nem dönti el direkt módon, közvetlenül, hogy kiből lesz bíró vagy ügyész, ugyanis az erre pályázó jelöltek szakvizsgán nagyon komoly szakmai – és nem csak – feltételeknek kell megfeleljenek.

A bírák és ügyészek fegyelmi felügyeletét ugyancsak a Tanács látja el, de azt meg kell jegyezni, hogy ez a felügyelete nem terjedhet ki a bírák által hozott bírósági döntések és határozatok felülvizsgálatára.

További két nagyon fontos intézmény az Alkotmánybíróság és a Számvevőszék, amelyeknek tárgyalásával el is érkeztünk sorozatunk végéhez. 

Az Alkotmánybíróság biztosítja, hogy a jogszabályok és a demokratikus berendezkedés intézményei az alkotmány rendelkezéseivel összhangban legyenek. Az Alkotmánybíróság kilencéves, meg nem hosszabbítható és meg nem újítható mandátumra kinevezett kilenc bíróból áll. Ebből három bírót a Képviselőház, hármat a Szenátus és hármat Románia elnöke nevez ki. Ez az az eset, amikor például az elnöki hivatal nagyon komoly ráhatással lehet a törvénykezés menetére, hiszen a jogszabályok utólagos alkotmányossági normakontrollja során ezeket akár meg is lehet semmisíteni. Az Alkotmánybíróság bírái hároméves időszakra titkos szavazással választják meg a bíróság elnökét. Az Alkotmánybíróság bíróinak egyharmadát háromévenként lecserélik, választással, a bíróság működéséről szóló külön törvény szerint. Az Alkotmánybíróság bíróinak felsőfokú jogi képzettséggel, kiváló szakmai hozzáértéssel és a jogi tevékenységben vagy a felsőfokú jogi oktatásban letöltött legalább 18 évnyi régiséggel kell rendelkezniük. Az alkotmánybírósági bírói tisztség összeférhetetlen bármely más köz- vagy magántisztséggel, a felsőfokú jogi oktatásban betöltött oktatói tisztségek kivételével. Az Alkotmánybíróság bírái függetlenek a mandátumuk gyakorlásában, és a mandátum időtartama alatt elmozdíthatatlanok. 

Az Alkotmánybíróság feladatkörei a következők: dönt a törvények alkotmányosságáról ezek kihirdetése előtt, Románia elnökének, a két parlamenti ház valamelyike elnökének, a kormánynak, a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéknek, a Nép Ügyvédjének, legalább 50 képviselőnek vagy legalább 25 szenátornak a megkeresésére, valamint hivatalból is, az Alkotmány felülvizsgálását célzó kezdeményezések tekintetében. Dönt a nemzetközi szerződések vagy egyezmények alkotmányosságáról a két parlamenti ház valamelyike elnökének, legalább 50 képviselőnek vagy legalább 25 szenátornak a megkeresésére. 

Ugyancsak az Alkotmánybíróság dönt a parlamenti házszabályok alkotmányosságáról a két parlamenti ház valamelyike elnökének, egy parlamenti csoportnak vagy legkevesebb 50 képviselőnek, illetve legkevesebb 25 szenátornak a megkeresésére, illetve határoz a törvények és rendeletek alkotmányellenességi kifogásairól, amelyeket a bírói hatóságok vagy kereskedelmi választott bíróság előtt vetettek fel. Ugyancsak az Alkotmánybíróság oldja meg a közhatóságok közötti alkotmányos jellegű jogvitákat, Románia elnökének, a két parlamenti ház valamelyike elnökének, a miniszterelnöknek vagy a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsának a kérésére. Felügyeli Románia elnökének a megválasztásával kapcsolatos eljárást, illetve igazolja a választás eredményét. 

(Folytatjuk)

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro