Jog, politika, alkotmány

Amint azt már több előző írásunkban is megállapítottuk, a romániai társadalom jogi, politikai, civil, közéleti és általában társadalomtudományi kultúrája és tájékozottsága, valamint öntudata alulról konvergál a nullához, aminek számos negatív és hosszú távú következménye van. A legegyszerűbb és nagyon általánosan megfogalmazható konzekvencia az, hogy egy, a jogaival, valamint a társadalom alapvető szociális és jogi működésével tisztában nem levő polgárt könnyű vezetni, megtéveszteni és kihasználni. Véleményünk szerint a romániai utolsó 25 év fél demokráciája számos társadalmi problémájának ez az oka. Minden probléma visszavezethető végső soron a tudatlan és tájékozatlan emberre. 

Manapság divat szidni a korrupt politikusokat vagy a rossz törvényeket, elfelejtve azt, hogy a politikusok is ugyanabból a közegből jönnek, mint az átlagember, választják őket, illetve a maguk során ezek az emberek alkotják a törvényeket, tehát végső soron újra visszakerülünk az emberekhez. A rossz politikai osztály egy rossz berendezkedésű társadalom görbe tükre, amelybe duplán fáj belenézni. A kritikák helyett az állampolgárok elsősorban tudatában kellene legyenek alapvető alkotmányos, politikai és törvényes jogaiknak (mint például a választott köztisztviselők elszámoltathatóságának joga, a közpénzekkel és közinformációkkal kapcsolatos adatszolgáltatási jog, helyi és országos jogszabályok bírói megfellebbezése, közvitákon való részvétel stb.), és élniük kellene velük.

A gyakorlatban az átlagembernek olyan alapvető állampolgársági fogalmak nem világosak, mint Románia alkotmányos berendezkedésének mikéntje, az államfő és miniszterelnök kapcsolata és hatásköre, a parlament, a bíróságok az ügyészség kapcsolata, a politikai pártrendszer értelme (mert van!) és szerepe, alapvető intézmények, mint a kormány, miniszterek, helyi és megyei tanácsok, nép ügyvédje, bíróságok, ügyészség, Legfelsőbb Bíróság, Alkotmánybíróság, Számvevőszék, ügyvédi kar, közjegyzők, végrehajtók, rendőrök társadalmi funkciói stb.

Sokan a királyságban vagy egy tiszta elnöki rendszerben látnák a megváltást, elfelejtve az egyszemélyes diktatúra lehetőségét és nem is olyan távoli emlékét. Mások a parlamentet szeretnék kidobni az ablakon, elfelejtve, hogy ez az intézmény a diktatúra ellensúlya, elviekben a minőségi jogszabályok garanciája (egész egyszerűen a több szem többet lát elv alapján), a demokráciára jellemző fékek és ellensúlyok (checks and balances) egyik legfontosabb szerve. Sokan nem értik, minek kellenek a politikai pártok, pedig ezek azok az entitások, amelyek megjelenítik a társadalmi rétegek és opciók, gondolkodásmódok és a különböző társadalmi filozófiai irányok által generált választásokat a politikai választások során, és sorolhatnánk. Mindegyik rendszernek megvan az értelme és létjogosultsága, a kérdés a közöttük lévő helyes kapcsolat és arány betartása, illetve azok törvényes működése. Ezek mind-mind a demokrácia részei, azon intézményé, amely egy több mint kétezer éves görög találmány és amely Churchill szerint a sok rossz közül a legkevésbé az.

 Jelen írássorozatunkban sorra vesszük Románia alkotmányának intézményeit, igazodva az alkotmány szövegéhez, kitérőket téve minden intézmény tárgyalásánál a járulékos jogi, politikai és általában a kapcsolódó társadalmi kérdésekre. 

Románia jelenlegi alkotmányát 1991-ben szavazták meg, majd 2003-ban több jelentős módosítást eszközöltek rajta. Az Alkotmány a következő címekre tagolódik: Általános elvek, Az alapvető jogok, szabadságok és kötelezettségek, A közhatóságok, A gazdaság és a közpénzügyek, Az Alkotmánybíróság, Az euroatlanti integráció, Az alkotmánymódosítás, Záró és átmeneti rendelkezések.

Az általános elveknél a következő alapvető elveket és meghatározásokat találjuk: az állam meghatározását, amelynek értelmében Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam. Ebben az utolsó kijelentésben már benne is van az a probléma, hogy a román állam meghatározásánál csak egy nemzetre gondoltak, a románra, figyelmen kívül hagyva, hogy Románia területén hagyományosan több nemzet is élt és él. Helyesebb lett volna nemzetekről beszélni, illetve Romániát területi és nem nemzeti alapon meghatározni (mindenki, aki itt él). Az első címben találjuk a román államformát is, amely köztársaság. Következik egy alapvető elv, a hatalmak szétválasztásának elve, amelynek értelmében az állam a hatalmak – a törvényhozás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás – elválasztásának és egyensúlyának elvei szerint van megszervezve, az alkotmányos demokrácia keretében. Ebben a címben találjuk Románia területi-közigazgatási felosztásának alapvető elveit, amelynek értelmében a terület községek, városok és megyék szerint van szervezve, illetve a törvény feltételei között egyes városokat municípiummá lehet nyilvánítani. Ez az alkotmányos kitétel amúgy az egyik akadálya annak, hogy Romániát az alkotmány módosítása nélkül olyan régiókra (pl. székelyföldi régió) osszák, amelyekhez konkrét jogosítványokat is rendelhetnek. Érdekes kitétel az, amelynek értelmében a román állam területére idegen népességek nem telepíthetők vagy kolonizálhatók. Ezt egyesek jelenleg úgy értelmezhetnék, hogy nem lehetne menekülteket letelepíteni Románia területén, de ez a két dolog nem ugyanaz. Románia – és más országok – csak a nemzetközileg vállalt menekültügyi egyezményekben előírt kötelezettségeit teljesíti, és nem vesz részt aktívan idegen népcsoportok békés vagy erőszakos betelepítésében.

Ebben a címben találjuk azt a nagyon fontos alapelvet, amelynek értelemében Románia az összes állampolgárának közös és oszthatatlan hazája, fajtól, nemzetiségtől, etnikai eredettől, nyelvtől, vallástól, nemtől, véleménytől, politikai hovatartozástól, vagyontól vagy társadalmi származástól függetlenül. Ez gyakorlatilag a diszkrimináció mindenfajta formájának a tiltása, amely a kisebbségekre nézve állandó hivatkozási alap. Az már természetesen más kérdés, hogy ez a gyakorlatban hogy valósul meg.

Az állampolgársággal kapcsolatosan a román alkotmány előírja, hogy azt milyen törvényes feltételek mellett lehet megszerezni, viszont ami fontosabb ennél, az az, hogy a román állampolgárság nem vonható vissza azoktól, akik születésüknél fogva szerezték ezt meg. Történelmi visszatekintés alapján nagyon fontos ez a rendelkezés, hiszen ez garantálja azt, hogy egy született román állampolgár bármit is tesz, soha nem marad hazátlan, soha nem veszíti el román állampolgárságát, kivéve, ha lemond róla. 

(Folytatjuk)

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro