Istenem! Milyen felemelő pillanatok részesei lehettünk. Milyen öröm volt felfedezni az ismerős (rég nem látott) arcokat – még ha mindannyian meg is változtunk (deres lett a hajunk színe). És mennyire jólesett látni egykori tanárainkat!
Fotó: Karácsonyi Zsigmond
Augusztus 31-szeptember 2. között került sor a VI. Bolyais Világtalálkozóra.
Istenem! Milyen felemelő pillanatok részesei lehettünk. Milyen öröm volt felfedezni az ismerős (rég nem látott) arcokat – még ha mindannyian meg is változtunk (deres lett a hajunk színe). És mennyire jólesett látni egykori tanárainkat! És elbeszélgetni az osztály- és diáktársakkal az alma materben eltöltött, felejthetetlen évekről, a mindenkor tiszteletnek örvendő magiszterekről, közös barátokról, diákszerelmekről. A sok-sok kedves diákcsínyről, tanári szigorról, sportsikerekről, a minden osztály számára presztízskérdést jelentő iskolai művelődési versenyekről.
Igen, hiszen a gazdag, magas mércével összeállított programokon túl talán ezek a találkozások, beszélgetések – egy gőzölgő kávé, vagy egy pohár jó bor, sör társaságában – jelentik számunkra az ötévenként megrendezett világtalálkozók igazi lelki töltetét.
Jó volt, nagyszerű volt újra együtt lenni. Betérni az osztálytermeinkbe, a tanáriba. Megkeresni az osztálytablókat. Beülni a konviktusba.
Leírhatatlan pillanatok részesei lehettünk ismét. Három felejthetetlenül szép, örömteli napot tölthettünk el a jó öreg alma mater falai között, szeretett iskolánkban.
Köszönet a tartalmas, színvonalas programokért, a kellemes időtöltésért a szervezőknek, mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a VI. Bolyais Világtalálkozó megvalósulhasson. Szép és kedves élményekkel gazdagítson és feledhetetlen szellemi és lelki útravalóval tarisznyáljon fel valamennyiünket!
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
