Jó itthon is!

Míg sokan már az év közepén egzotikus célállomásokat keresnek a szilveszterezésre, jó látni, hogy vannak, akik szűkebb pátriánkban, Erdélyben találják meg a megfelelő helyet ahhoz, hogy az óévet búcsúztassák és köszöntsék az újat. 

Talán nem véletlen, hogy Erdélyt több elismert, külföldi utazásokkal foglalkozó útikalauz (Lonely Planet) is különleges, keresett célpontként jelöli meg. A természetjárók tudják, Erdélyt sohasem lehet eléggé felfedezni, megismerni. Mind a táj, mind az itt lakó emberek mindig újat hozhatnak, ajánlhatnak, kínálhatnak. 

S jó az is, hogy – a nálunk megszokott csigalépésekben ugyan, de – vannak önkormányzatok, amelyek tesznek is valamit az infrastruktúra fejlesztéséért, vállalkozók mernek a turisztikába befektetni, programcsomagokat ajánlani, talán nem luxuskörülmények között, de kedvezőbb áron, azoknak, akik ilyenkor, amikor a sör is a pohárba fagy, a friss levegőért, a végtelenbe nyúló hegygerincért felkeresik a hófödte bérceket. Nem okoz ma már csalódást az olyan települések kínálata, mint a Madarasi Hargita, a Bucsin, a Gyimesek, Maroshévíz, Borszék, Szováta és megannyi üdülőtelep, amely nemcsak nyáron, az idényben, hanem ilyenkor, télen is fogad vendégeket. Pálinkával, jóízű disznóköltséggel, amihez szilveszterkor pezsgő is jár. Nem lehet összevetni a több évtizedes hagyományokkal és komoly felszereltséggel rendelkező, legalább 1000 méterrel magasabban fekvő osztrák, francia, német, olasz síparadicsomokkal a hazaiakat. De jó tudni, hogy nem kell elmenni a Prahova völgyébe vagy Brassó-pojánára, a Keresztényhavasra, itt közel is lehet „ekézni” a havat. Jó volt tapasztalni, hogy az említett településeken működő sípályák, ha nem is teljes üzemben, de fogadták a tél örömeit kereső turistákat. S ha nem is mindenki fogadja el, de jó látni, hogy távolabbi megyékből is jönnek látogatók vidékeinkre. 

Ilyenkor, télen a havason minden más. Nem csak azért, mert a globális felmelegedés miatt egyre feljebb szorul a mindent elborító hósapka, amely talán szimbolikusan – ilyenkor, amikor az év fordulóján mindenki számvetést készít és tervez – fehér leplet borít mindarra a rosszra, szennyre, sárra, amely az óévben ránk ragadt. És reményt is ad ugyanakkor, hogy fehér lappal kezdjünk egy jobb esztendőt. Azért is jó ilyenkor, télvíz idején a hegyekben barangolni, mert ott, ahova nem sokan merészkednek a csend a fagyban mélyebb. Az éles levegő nemcsak a külső, de a belső látást is élesebbé teszi. Jó végignézni, ahogyan a sípályán sisak és szemüveg mögé bújt emberek szolidarizálnak: egymáson segítenek, továbblendülnek, nincsenek szándékos ütközések, csak véletlen, megbocsátandó kisiklások, amelyek a menedékház szűk vendéglátóegységének forralt boros gőzében elsimulnak. Mert a hegynek sajátos törvényei vannak. Ilyenkor és máskor is. A hófödte bércek nemcsak 8000 méteren, hanem ez alatt is tiszteletre, ember- és természetszeretetre, bajtársiasságra intenek. Ezért is jó volt látni, hogy 2015 szilveszterét is sokan a hegyekben töltötték, lehet, mostohább körülmények között, mint máshol, de itthon. 

Megéri? Csak egy példa: a Görgényi-havasokban, a Bucsin oldalán levő Bogdán-tisztás mára bejáratott desztináció. 35 személynek tudnak menedékházban kényelmet biztosítani. Minden évben elkelnek a helyek. Pedig megszorítások is vannak, egy csoportnak adják ki. Az idén már augusztusban foglaltak az élelmesebbek szilveszterre. Nincs a ház által felajánlott menü. Amit hoznak, esznek, isznak alapon jönnek a csoportok. Konyha áll a vendégek rendelkezésére. A hiányosságokat pótolja a táj és két sípálya. Nem nyúlik el kilométeren, mint az osztrák Alpok végeláthatatlan síútvonal-kacskaringói. De van hóágyúkkal karbantartott pálya, civilizált szolgáltatás. Jó szó és meleg bor, forró tea és helyi ételkülönlegességek. No meg tisztaság, rend és vendégszeretet. S fejlődés, hiszen a házat napelemes kollektorok látják el árammal, ami ott egy kicsit különleges, de lehet, hogy jövőre mutató. S mindezek ellenére, ahogy elmondták, az azelőtti évhez viszonyítva nem volt nagy a forgalom, mintegy 150-en siklottak naponta a pályákon. Készülnek már a nyári idényre, táborokkal, tematikus túrákkal, s minden olyan kínálattal, amely természeti örökségünkön alapszik. Kell-e ennél több? Találékonyság, kitartás, vendégszeretet és némi munka, s a remény, hogy 2016-ban talán jobb lesz… itthon, a havasok ölelte Erdélyben.