Minden időszaknak vannak kiemelkedő, jellegzetes napjai. A karácsony szeretetet sugároz, a húsvét a remény ébredését hirdeti, a pünkösd a kiteljesedést jelenti.
Minden időszaknak vannak kiemelkedő, jellegzetes napjai. A karácsony szeretetet sugároz, a húsvét a remény ébredését hirdeti, a pünkösd a kiteljesedést jelenti. Sok piros betűs nap teszi széppé életünket.
A mókás vidámság azonban a farsangi napok jellegzetessége. Ezeknek a napoknak az ízét észlelni, a hangulatát átélni igazán csak közösségben lehet. Tudják ezt jól a Kopacz Imola által vezetett Marosvásárhelyi Magányosok Klubjának a tagjai. El is kapták a farsang farkát, és Szilágyi Sándor zenekara úgy muzsikált az Ödi vendéglőben, hogy elűzte a tél minden szürkeségét.
Kopacz Imola elnök, a bál szervezője megnyitószavaival jó szórakozást kívánt a vendégeknek és a klubtagoknak, ami mindjárt kezdetét is vette, amikor zeneszóra bevonultak a különböző álarcos figurák.
A menetet a Hamupipőkét megszemélyesítő első elemista Petro Nicolae Hanna vezette, jelezve, hogy a farsangolás ősi hagyományát az utókor is ápolni fogja. A felsorakozó figurák az idősebb nemzedék kreativitását igazolták, mert ott volt Ferenc József osztrák császár, és ott pompázott Sissi is, a férje oldalán. Volt egyszerű takarítónő, találkoztunk Szulejmán feleségével és egy ijedt háremőrrel megszökött hölggyel is. Két indián tarkította a sort. A gyönyörűséges Kleopátra után ott dülöngélt a részeges Jóska.
Minden álarcos bemutatkozott. Tréfás szavakkal fedték fel kilétüket. Kleopátra rövid áttekintést is nyújtott a személye köré fonódott történelmi eseményekről.
Még sok jó jelmez nehezítette a zsűri dolgát, amíg ki tudta választani az első, második és harmadik helyezetteket.
A vendéglő munkaközössége, a főnök, a felszolgáló-személyzet hozzájárult a bál sikeréhez, a jó muzsika pedig a jó hangulathoz, amit a magányosok klubja diplomák átadásával köszönt meg.
Szilágyi Sándor és Szilágyi Barna zenekara olyan intenzíven húzta a talpalávalót, hogy mindenki fellélegzett, amikor Bokor Eszternek, az étterem főszakácsnőjének ízletes vacsorája az asztalra került.
Amikor elhangzott a hagyományos záró gólyatánc zenéje, mindenki derűs lélekkel távozott, de megfogalmazódott bennünk egy gondolat, hogy bár álarcosbálon voltunk, senki sem viselt álarcot, mert mindenki tiszta szívvel tudott vidám lenni, levetve néhány órára a hétköznapok kényszerálarcát.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
