Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Egyre többet cikkezik a sajtó a következő választásokról. Az előre hozott választásoktól kezdve az egészen új, látványos forgatókönyvekig sok minden szóba kerül. Előbbi kevéssé látszik valószínűnek, bár a (még nem lecsengett) járvány és a fél éve tartó háború generálta igen nehéz, egyre súlyosbodó gazdasági helyzet főként ősztől hozhat meglepetéseket. Aztán az is érdekes, ahogy egyre jobban körvonalazódik egy intézményközi „helycsere” lehetősége. Klaus Iohannis államfő a NATO elnöki pozíciójára pályázna, és Mircea Geonă jelenlegi NATO-főtitkárhelyettes Románia államelnöki tisztségére. Olybá tűnik, mintha ők döntenének egyrészt a jelölti státusról, másrészt a választás eredményeiről. Mintha mögöttük nem lenne pártakarat és választói preferencia, illetve a nagyhatalmak támogatása nem nyomna a latban. Utóbbi a NATO-vezér személyével kapcsolatos, és médiahírek szerint Iohannist igencsak jó szemmel nézi az USA erre a posztra. Persze tudjuk, a kulisszák mögött dől el sok minden a politikában, de mégsem minden. Az újabb, köztudatba bedobott lehetséges államfőjelölt személye sem kisebb kaliber: Codruţa Kövesi, korábban az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) vezető ügyésze, 2019-től az Európai Ügyészség főügyésze. Az esélyeit latolgatják, illetve azt, hogy az USR „külső” jelöltet támogathat az államfői tisztségre.
A „jelöltvadászat” tehát, úgy tűnik, elkezdődött, mint ahogy az ígéretözön is. Ismét, sokadszorra ígérnek a nyugdíjasoknak, a speciális nyugdíjakhoz viszont nem mernek hozzányúlni, keresik az alternatívákat a megtartásukhoz (pl. különadó kivetése), az állami szférában dolgozók létszámának csökkentése sem opció, ugyanakkor a közigazgatásban dolgozók béremelése sem biztos pont (ellentétben az állami alkalmazottak más kategóriáival). A négy éve stagnáló közigazgatási bérek már nem motiválóak, a kormány döntése a munkahelyek befagyasztásáról is vitatható. A közigazgatási reform várat magára, ehhez a munkaerő-állományhoz és a bérekhez bizonyára erőteljesebben hozzá kellene nyúlni.
Mindenesetre közelebbről az kellene leginkább érdekelje a politikumot, ami miatt az emberek aggódnak: hogyan vészeljük át a telet, az újabb előrevetített járványhullámokat, a megállíthatatlan drágulást? Azt mindenki sejti, hogy nehéz lesz, nagyon nehéz. A háttérben már zajló hatalmi harcok helyett erre kellene koncentrálni.