2021. október 27., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A népművészetükről, népi iparművészetükről híres falvakban az autós turizmus fellendülésével a hetvenes években jelentek meg az út menti árusítóhelyek.

A népművészetükről, népi iparművészetükről híres falvakban az autós turizmus fellendülésével a hetvenes években jelentek meg az út menti árusítóhelyek, ahol a helyi termékeket kínálták. Jellegzetes kézimunkákat Kalotaszegen, fazekascikkeket Korondon, majd a kukoricaháncsból fonott tárgyakat Kis- és Nagykenden. A vállalkozás két szempontból is hasznos volt, egyrészt alkalmat kínált a helyi termékek népszerűsítésére, másrészt megélhetési lehetőséget biztosított a helybelieknek, akik kézművességből próbáltak megélni alkotóként és/vagy kereskedőként egyaránt. Az üzletté váló kapualjak, amelyek szabadtéri néprajzi kiállításként hatottak, Erdély jelképévé váltak. Csakhogy ahogy nőtt a forgalom és azzal együtt a kereslet, hanyatlani kezdett az út mentén árusított tárgyak minősége. Természetesen voltak-vannak olyan kézművesek, akik ma is szépen megmunkált darabokat kínálnak, de sokan közülük, akiknek jól ment a kereskedés, egyre tágasabbra bővítették az üzletüket, s a nagyobb helyen mind több egyéb árucikket kínáltak. Az ízléses népi alkotások – faragások, bőrdíszműves tárgyak, fonott kosarak, posztóból készült, kézzel hímzett ruhák, rongyszőnyegek, kézimunkák – mellett megjelent a bóvli, a giccses, ízléstelen tárgyak sokasága. Valószínű, arra nagyobb a kereslet, mégis kiábrándító, ahogy évről évre elárasztják a kapuüzleteket. Olyannyira, hogy sok helyen ma már észre sem lehet venni, hogy miért is vette át a hajdani kirakóvásárok helyét az országutak menti kereskedelem. Ahol az utóbbi évek slágere az ízléstelen színezésű napozótörülköző lett, s különösen azokat akasztották jól látható helyre, amelyek meztelen nőket ábrázoltak. Ám a kínálat állandó változásban van. Újabban a fröccsöntött műanyag játékok mellett a „színtiszta” giccset jelképező nagy alakú gipszfigurák sokasága sorakozik az országút mentén. Kerti törpék, Piroska és a farkas, kisebb és nagyobb műkutyák, műmacska, bárány, tehén, őzike, légyölő galóca és a fél lábon álló gólyamadár is. A csúcsot azonban az elmúlt héten Kenden látott két gipszfigura jelenti, amint meggörbült háttal koldulásra nyújtják a kezüket. A fél lábon álló gólyát egy meddőségi központ parkjában láttam viszont, de hogy ki teszi a portája elé vagy a kertjébe a kolduló cigány párt, azt nem tudom elképzelni. Jelképes értéke azonban tagadhatatlan. Azt a folyamatot tükrözi, amit az erdélyi falu a népművészettől a jelenkori helyzetig bejárt. S tágabb értelemben az ország is, amely a mai napig ezzel az exporttal „kényezteti” Európát. Ami a közeljövőben sem változik a drágán megvásárolt üdezöld levélkévé.