Jékely Zoltán: Tavasz

• 2023-03-10 12:00:00

• -

Halász Gábornak

Tavasz, Tavasz! – édes búvópatak,

fel-felüti borzas fejét a télben:

(Elrontott szerelem, mely megmarad

s űzi az embert egész életében.)

Ónos-eső hull, lágyan jár a szél,

s olyan melegszag száll a levegőben,

melyhez hasonlót nagy fehér kenyér

ízében éreztünk valaha régen.

Be különös, láttató pillanat!

Jaj, magamat be árvának találom!

Jaj, valaminek ma vége szakadt –

Mintha egyedül volnék a világon.

Egyedül járok, mint egy idegen,

kinek családja hetedhét határon

is túl maradt, vagy túl a tengeren;

mintha nem volna se hazám, se párom,

s mintha a földhöz csak ez ál-tavasz

s a régi friss-kenyér íze kötözne,

mely évenként megújul s ugyanaz –

míg másulunk mi s elmúlunk örökre.

(1939)