2022. augusztus 13., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely


A temető mögött lebújt a nap.

Pár pillanat

s már szöszke csillagfejeket

szúrtak fel a szőlőkaró-hegyek.

A májusi gyümölcsösök felett

illatok üzekedtek s denevérek;

álmában édes nedveket eresztett

a hangyajárta cseresznyefa-kéreg.

A házak nőttek, lejjebb szállt az ég,

az utcán hervadt villanykörte égett;

dalolt valahol a cseléd,

s a Fiastyúk a templomgomb felé

terelgeté a sárgálló csibéket.

A kéményünkre felszállt egy kuvik

– párja ott ült a templom tetején –

csujogatásuk

felhallatszott a magas tejutig.

Borzongva ültem én

kis társaimmal ott a kőpadon:

fiúk, lányok vegyest.

Nem volt még semmi tilalom,

ha testet ért a test.

Hol szundított a szerelem?

Csak az volt izgalom,

ha surrogás ütött meg hirtelen

s az erdőszél felől

jött, jött, mint egy kísértetes madár,

jött, mint a Bükkös bolygó szelleme:

a roppant agancsú szarvasbogár.


*1913. április 24-én született a költő Nagyenyeden, 40 éve, 1982. március 20-án hunyt el Budapesten. A verset 90 éve írta. 


Varázslatok szépségszalon – Kapolcsi Kovács Csaba grafikája a Magyarpolányi Művésztelep marosvásárhelyi kiállításán az Art Nouveau Galériában