Mármint az elnök, aki tegnap kifejtette, már nem erőlteti a korrupcióellenes harc kapcsán beígért referendumot, melyre a parlament jóváhagyása is megvan, mivel szerinte a társadalom eléggé világos választ adott a kérdésre az utcai demonstrációkkal.
Mármint az elnök, aki tegnap kifejtette, már nem erőlteti a korrupcióellenes harc kapcsán beígért referendumot, melyre a parlament jóváhagyása is megvan, mivel szerinte a társadalom eléggé világos választ adott a kérdésre az utcai demonstrációkkal. Persze nem is tett le róla teljesen – mint azt pár napja az elnöki hivatalbeli forrásokra hivatkozva meg is írta egy hírportál –, csak ott tartja talonban, a megfelelő pillanatra várva.
Magyarán, az elnöki hivatal lakóját, akinek a hivatali jogköre szerint kötelessége őrködni a törvényesség betartása és az intézményrendszer jó működése felett, akkor készteti lépésre a tettvágy, amikor e cselekvésnek közvetlen politikai haszna is van. Olyan játékos elnökként próbál meg viselkedni, mint az e fogalmat a regáti közéletben meghonosító hivatali elődje volt, és maga pont azt ígérte, nem ilyen lesz. Hogy ilyen játékosnak gyenge, azt onnan tudni, hogy a tengerész előd simán padlóra vitte volna a kormányt az ő helyében, a 13-as sürgősségi rendelet miatti felháborodásra rájátszva a költségvetési szabályokat időlegesen fellazító és a tatár sellő fejlesztési kasszájába hatvan milliárdot pumpáló sürgősségi rendeletek látványos leleplezésével, amikről nyilvánvaló, hogy olyan szabadrablást akarnak törvényesíteni, amilyenre még kormány nemigen vetemedett e vadregényes tájakon.
Az elnök számára, ha már a jóérzése és a jól végzett munka iránti szlogenekbe foglalt elköteleződése nem is, de a jogköre előírná a referendum megszervezését. Mert az világos, hogy az állam igazságszolgáltató gépezete nem működik megfelelően, a népszavazást megelőző kampány viszont megadná a lehetőséget egy érdemi közvita lefolytatására arról, hogy mit és hogyan kéne ezen módosítani. A pártok, a szakértői fórumok és a civilek is kifejthetnék az álláspontjukat a kérdéskörben, az már más lapra tartozik hogy egy ilyen konzultatív népszavazás milyen büntetőjogi reformra késztetné a számos, korrupciós ügyekbe bonyolódott honatyát és anyát számláló parlamentet. Imázsfércelő próbálkozások már vannak a szocdemeknél, mindjárt naponta fog előállni egy-egy képviselőjük olyan, ellenzéki szemmel bicskanyitogató ötletekkel, amiktől a vezetőség azonnal elhatárolódik. Mintha nem beszélnék meg egy rendes pártházban azt, hogy a frakció tagjainak mit szabad és mit nem... Míg ők így a megkopott renoméjukat próbálják foltozgatni, az elnök a referendum elhalasztásával a 13-as kapcsán kirobbant tüntetéshullámot igyekszik meglovagolni. Csakhogy az utcára nemcsak az egyre fogyatkozó hívei mentek ki, hanem inkább az az egyre gyarapodó tábor is, amely mindinkább tisztában van azzal, hogy ez a játékosnak és államférfinak is gyenge figura csak egy kényszerválasztás volt, aki aligha kap második esélyt, ha sikerül egy épkézláb jelöltet felépíteni az ellenzéki oldalon az elnökválasztásokig. Így lehet méretes padlófogás egy látszatgyőzelemből.
