Úgy tűnik, e pillanatban a történtek nyomán a szülők módfelett tanácstalanok. Eleddig volt rendes, rendszeres, nyílegyenesen tekervényes ösvény, bejáratott menetrend, kitaposott út.
Úgy tűnik, e pillanatban a történtek nyomán a szülők módfelett tanácstalanok. Eleddig volt rendes, rendszeres, nyílegyenesen tekervényes ösvény, bejáratott menetrend, kitaposott út. Tudtad, kihez kell fordulni, mit, mennyit, hogyan, mi módon. Tudta ezt a legegyszerűbb, a legelesettebb szülő is, „lelkében tűzpirosan égett a cél”, miként a régi munkásnóta is dalolja; tisztában volt vele, hogy ezért kell dolgozni, repeszteni, csapkodni, ezért kell uzsorakölcsönre pénzt kérni Uzsorás Józsitól, bankhoz fordulni anélkül, hogy elolvasná a thm apró betűs részét. Kristálytisztán feszült előtte az erőfeszítés értelme: teszi mindezt a gyermeke érdekében, aki nadrágos ember, sőt nyakkendős-öltönyös Gőgös Gúnár Gedeon lesz, bankár, trösztvezér, konszerntulaj, ha ő, a szülő hiánytalanul, gyorsan, hatékonyan, diszkréten perkál, tehát a járt utat választja és el nem hagyja a járatlanért.
Mert mi is lenne az a meredek, szakadékos, veszélyekkel teli hegyi ösvény – a járatlan –, ahol csak eminens kecskepásztorok és éltanuló hegyi haramiák, balfék aranydiplomások törölgetik a magánnyakukat? Természetesen a szorgalmas, látástól vakulásig folytatott tanulás, tizenkét évnyi szüntelen írás-olvasás, biflázás, magolás, memorizálás, kitartó tudásépítkezés, könyvtárazás, internetes világtájékozódás. Nem, ez igazán nem várható el egy fiataltól, egy jóformán még gyerektől, hiszen akkor hol marad a boldog gyermekkor, s ki fizeti meg valaha is az önmegtagadás fájdalmas éveit, a lemaradást az élet kéjes, bódító kihívásairól?
Szóval, ha józanul összevetjük a járt és járatlan út filozófiáját, világos, hogy ép idegrendszerű ember az előbbit választja, már csak azért is, mert jobb a békesség. Minek görcsölni, izgulni, éjszaka fennmaradni, megtagadni önmagadtól egy kiadós éjféli autóversenyt a diszkóbuliból hazafelé, sejtmagig betépve? A hosszú élet titka két pont között meglelni a legrövidebb görbe utat. És ezalatt pihenni, szórakozni, élvezkedni.
Most a kétségbeesett, elbizonytalanodott és elbizonytalanított, megrendült szülők azt fontolgatják, hogy összeállnak pertársasággá a minisztériumi gáncsolók ellen. De egy jogtanácsos felvilágosította őket, hogy igaz ugyan, egységben az erő, de nálunk a jog nem ismeri a pertársaság fogalmát, s az egyéni minisztériumok elleni pör hosszadalmas és elhúzódó, nem is biztos, hogy a bíróságok a felperesnek adnak igazat. Ekkor támadt egy közgazdász apának, aki maga is hasonló módon szerzett érettségi és egyetemi diplomát egykoron – igaz, arányaiban jóval szerényebb serkentővel és nem is euróban fizettek szülei, hanem csip-csup Napóleon-aranyban –, hogy ez esetben alapítani kell egy takarékszövetkezetet, ahová a szülők mind beteszik az e célra szánt összeget, apránként gyűjtögetve és kedvezményezettként, az összeg kizárólagos címzettjeként azt a bizottságot jelölik meg, amely következő tanév végén majd az értettségit levezényli. Hogy bizonytalan a bizottság összetétele egy év távlatában? Nos, ennyi kockázati tényező belefér a gyerek életpályamodelljének alakításába, nemdebár? Megér Önnek a saját leszármazottja 600-1000 eurót, ugye?
