Január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját

A Hymnus kéziratát egy évszázadon át eltűntnek hitték

Éppen szombaton, a Múzsa e heti megjelenésének napján ünnepeljük a magyar kultúra napját, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823 telén e napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként, és jelölte meg dátummal a Himnusz kéziratát Szatmárcsekén. Az 1989 óta tartott megemlékezés ötletét Fasang Árpád zongoraművész vetette fel 1985-ben. Szavai szerint „ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is”. Végül a nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást, és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot is. 

Marosvásárhelyen ez évben is igencsak gazdag összművészeti eseménysorozattal ünneplik e napot különböző intézmények és civil szervezetek, ezekről előzetesekben, híradásokban, beszámolókban már közöltünk és a továbbiakban is közlünk anyagot, ezért most inkább a Himnusz születésére, majd a mű azt követő, kalandos útjára fókuszálunk. A nemzetikonyvtar.blog.hu oldalon találtunk rá arra a tíz évvel ezelőtt készült, február 4-én közzétett interjúra, amelyből az alábbiakban idézünk, és amelyben Földesi Ferenc, az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárának osztályvezetője beszélt nemzeti imánk kéziratának történetéről. 

Mint mondta, a könyvtárban őrzött kéziratot 1946 decemberében vitte el nekik Szenes Magda. – Azt nem lehet tudni, hogy a hölgy milyen kapcsolatban állt a Miskolczy családdal, akiknek ágán sok Kölcsey-kézirat öröklődött. A költő verseit külön lapokra írta és gyűjtötte, így jött létre a kéziratcsomag, benne a Himnusszal, amelyet két lapra írt. Ez a kéziratcsomag valamikor szétszóródott, de hogy pontosan mikor, azt nem tudjuk. Történt ugyanis, hogy bizonyos lapok kikerültek belőle. Később, szintén a Miskolczy családtól, újabb Kölcsey-kéziratokat vásároltak, amelyek ugyanebből a kéziratcsomagból származtak. Kölcseynek nem voltak egyenes ági leszármazottai, ezért a kéziratok a rokonságon keresztül maradtak ránk.

A kéziratcsomag sorsa annak megszületését követően követhetetlenné vált. A csomagba Kölcsey folyamatosan másolta be a verseit. Ezek azonban nem végleges változatok, hanem tisztázatok, amelyekben néhol javítások is vannak. A csomag valamikor az 1830-as évek végén eltűnt, és megkezdte száz évig tartó lappangó útját. Kölcsey 1838-ban meghalt, és a Magyar Tudományos Akadémia már ennek az évnek a végén tárgyalásokat kezdett Kölcsey sógornőjével, Szuhány Josephine-nal (özv. Kölcsey Ádámné) a kéziratok megvásárlásáról. Kölcsey ugyanis unokaöccsére, Kölcsey Kálmánra hagyta kéziratainak jelentős részét. Ő az a fiú, akihez a Parainesist írta, az ő édesanyja volt Szuhány Josephine, Kölcsey fivérének felesége, ebben az időben már özvegye. Kölcseynek volt egy ifjúkori barátja, Szemere Pál, akivel Kazinczy pesti baráti köréhez tartozott. Szemere szívén viselte mind a család, mind a kéziratok sorsát. Mind Szemere, mind Szuhány Josephine úgy gondolták, hogy a kéziratok materiális értéket jelentenek Kálmánnak, ami természetesen így is volt. Valamiért elakadtak a tárgyalások az Akadémiával, talán, mert közben ajánlatot kaptak a kor legjelentősebb kiadójától, Heckenast Gusztávtól, aki szintén meg akarta vásárolni a kéziratokat. A kéziratcsomag végül nem lett az Akadémia tulajdona, de másé sem, a család tulajdonában maradt. Különböző leszármazások folytán a Miskolczy család tulajdonába került, és így öröklődött egészen László Magdáig, akinél 1944 nyarán bukkant fel. A kézirat előkerüléséről Papp Viktor adott hírt az Új Magyarság hasábjain, majd a hírt a Nagyvárad című lap is közölte. Az újságban beszámolt arról a történetről, hogy hogyan került a látókörébe a Himnusz kézirata. Papp Viktor zeneesztétaként Erkellel foglalkozott, ennek kapcsán egyszer egy társaságban beszélgetve egy hölgy megkérdezte tőle, vajon miért nem közli a Himnusz eredeti kéziratát. Papp Viktor azt felelte: a válasz egyszerű, hiszen nincs meg, majd hozzátette, Kölcsey kortársait kivéve senki nem látta a kéziratot. A társaság egy lelkes tagja megjegyezte, ő bizony László Magda úrhölgy lakásán látta az eredeti kéziratot. Papp Viktor felkereste a hölgyet, megnézte a kéziratot, amelyről kiderült, hogy valóban az eredeti Himnusz. A kutatás – és itt Szabó G. Zoltán kitűnő könyvére utalnék, mely a Kölcsey-szövegek filológiai leszármazását és a kéziratok vándorlását rekonstruálta – nagy valószínűséggel feltételezte, hogy a kéziratcsomag ezen a szálon öröklődött, az egészen biztos eredményt azonban Lakatos Évának, az Országos Széchényi Könyvtár nyugalmazott olvasószolgálatos munkatársának köszönhetjük: ő bukkant rá szerencsés kézzel a fent említett sajtóhírekre.

A történetben ekkor megint kis törés következett be, ugyanis nem tudjuk, hogyan került az irat László Magdától Szenes Magdához. Még az sem lehetetlen, hogy a két hölgy azonos személy. Tény azonban, hogy a kéziratcsomagot 1946 decemberében az Országos Széchényi Könyvtár Szenes Magdától megvásárolta, sőt azóta további kisebb kéziratcsomagrészeket is, amelyeket külön jelzet alatt, külön őrzünk. De filológiailag pontosan rekonstruálható, hogy valaha ezek is a nagy kéziratcsomagban voltak – mondta Földesi Ferenc, aki a kéziraton látható sérüléssel kapcsolatosan megjegyezte, hogy azt nem égés okozta. – Nem klasszikus égésről van szó. A sérülés, amely mindkét fólión látszik, nem lángégés, hanem úgynevezett tintamarás. Az Országos Széchényi Könyvtár restaurátor szakembereinek véleménye szerint savas tinta ömlött a papír szélére. Magának az írásképnek szerencsére semmi baja nem lett. Nem Kölcsey tintája okozhatta a bajt, hanem valamikor ezt a két kéziratlapot véletlenül savas tintával önthették le. Feltehetően ezt a két lapot mint „ereklyét” kiemelhették belőle, talán megmutatni barátoknak, illusztris vendégeknek, és ekkor véletlenül ömölhetett rá tinta. Fizikailag a jelenség pontosan ugyanúgy néz ki, mintha a papír megégett volna. A kéziratcsomag többi része nem sérült, műtárgyvédelmi tekintetben semmi probléma nincs vele. A papír jó állapotban van, nincs rajta penész vagy gomba, a kézirat különös bánásmódot nem igényel, ám amikor kiállítjuk, akkor megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat, valamint viszonylag alacsony fényerőt kell biztosítanunk – olvashatjuk az interjúban.

A január 22-i emléknapon a magyarság szerte a világban megemlékezik a magyar kulturális értékekről. Kiállításokat, könyvbemutatókat, koncerteket, irodalmi esteket, színházi előadásokat szerveznek, valamint e naphoz kapcsolódva adnak át számos, a magyar kultúrával kapcsolatos díjat.