Jakab Apor sikeres, elszánt és céltudatos a Ferencvárosnál

• 2026-05-20 14:00:00

• Czimbalmos Ferenc-Attila

A minap szülővárosába, Marosvásárhelyre látogatott Jakab Apor, a Ferencváros atlétája, és készségesen válaszolt a Népújság kérdéseire kétéves budapesti tartózkodásáról, főiskolai tanulmányairól és nem utolsósorban a felkészüléséről. 

– Mintegy két éve laksz Budapesten, ahol a nagynevű Ferencváros leigazolt atlétája vagy, ezzel párhuzamosan az egyetemi tanulmányaid is végzed. Milyen volt számodra ez az időszak, főleg az átállás az intenzívebb edzésekre, a pörgősebb mindennapokra?

– Amikor az FTC leigazolt, akkor még itthon, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban tanultam, de az az időszak jó átmenetet jelentett számomra, hogy felvegyem a nagyvárosi ritmust, és megszokjam a mindennapi edzéseket, a felkészülést és a versenysorozatot, ami nem volt könnyű. Viszont egyszerűbb volt számomra a második év, amikor már a Testnevelési Főiskolán tanulhattam. 

– A minap a nyíregyházi nemzetközi atlétikaverseny – amelyen hét ország sportolói vettek részt – 60 méteres sprintszámát egyéni csúccsal (6,79 másodperc) nyerted meg, míg 200-on a harmadik idővel végeztél. Az eredmények így azt bizonyítják, hogy sokat fejlődtél  az FTC színeiben. Te ezt hogy látod?

– Az edzések mérföldekkel színvonalasabbak, mint itthon, sőt egy kiváló, nagyra becsült, talán Magyarország legjobb sprinteredzőjével, Karlik Pállal dolgozni nagy segítség számomra, ezért is nagyon jó a versenymorálom. Nagyok az elvárások, de tudom, hogy jó helyen vagyok, teljesítenem kell, és a legjobb akarok lenni, ami csak előre hajt. Szerintem is rengeteget fejlődtem a Fradinál töltött hónapok alatt, sőt már az első időszakban is, amikor még itthonról követtem azt az edzéstervet, amelyet Budapestről küldtek. De 2025 tavaszától éreztem igazán, hogy előrelépés kezdődött a sportkarrieremben. 

– Már gyermekkorodban több sportággal kacérkodtál – úsztál, síztél, cselgáncsoztál és futballoztál is –, miért éppen az atlétikánál horgonyoztál le?

– Mindig is élveztem a szüleim támogatását, édesapám (Jakab Barna, a Bolyai Farkas Elmélet Líceum testnevelő tanára – a szerző megjegyzése) mindenhová magával vitt, így több térről ért inger. Nyolcadikos voltam, amikor elmentünk egy U16-os és egy U18-as országos bajnokságra, amikor 20. lettem a 60 méteres sprintben, pedig edzésekre akkor még nem is jártam. Édesapám már akkor biztos volt benne, hogy az atlétika mellett fogok dönteni: ő az egyetemen atlétikából szakosodott, sportolók felkészítésével is foglalkozott, aztán évekig elszakadt a sportágtól a tanári pálya miatt, de végül értem vissza kellett csöppennie az atlétika közegébe. Apával szakmai szempontból is meg tudjuk beszélni a versenyeket, mert kívülállóként a lelátóról olyasmit is észrevesz, amit én a pályáról nem, és hasznos tanácsokat kaphatok tőle is.

– Mielőtt a Fradi atlétika-szakosztályához kerültél volna, mit tudtál a klubról?

– Nekem a Fradi főleg a labdarúgó-szakosztályt jelentette. Bevallom, nem hallottam az atlétika-szakosztály sikereiről, de nagyon örülök, hogy oda kerültem, így sok mindent megtudhattam Magyarország legismertebb és legsikeresebb klubjáról. Viszont a Fradi szellemiségét már itthon megéreztem, hiszen a televízióban családommal követhettük a labdarúgó-csapat európai kupaszerepléseit, de bekerülve az FTC-be, teljesen megéreztem és átélem azt, hogy most fradista vagyok. 

– Miben másabbak a magyarországi atlétikai lehetőségek, mint itt, Marosvásárhelyen?

– Kiváló és magas színvonalú felkészülési lehetőségek vannak Magyarországon az atlétika-szakosztályok számára, mérföldkövekkel előrébb járnak, mint Romániában. Példaként említhetem, hogy Magyarországon szinte mindenhol létezik színvonalas atlétikapálya, sőt a klubok többségénél van már futófolyosó, így télen nem az van, hogy kimennek a 400 méteres gumipályára edzeni, mert ez sérülésveszélyes. A Fradinál mi egy fedett, fűtött folyosón tudunk tréningezni, ami itthon nem adatott meg, és ez gyakorta sérüléseket is okozott. Vásárhelyen elég nehéz körülmények közt készültünk fel a versenyekre, de nem adtuk fel, és reménykedtünk, hogy majd egyszer lesznek jobb feltételek is. Ezért nagy öröm számomra, hogy kijuthattam az FTC-hez, ahol minden lehetőség megadatik ahhoz, hogy jó eredményeket érjünk el, és kiváló atlétává váljak. 

– Jelenlegi csapattársad egy hajdani marosvásárhelyi atléta, Tóth Ervin, akivel itthon is klubtagok voltatok a Szász Albert Sportlíceum színeiben. 

– Valóban. Ez lélekben is sokat jelent számomra, hiszen erdélyiekként másként értjük meg egymást Budapesten. Ervinnel gyerekkorunk óta jó barátok is vagyunk. Neki volt egy keresztszalag-szakadása, amelyből sikeresen felépült, de nála is látszik az előrelépés, és előtte is egy sikerekben gazdag karrier állhat. 

– Milyen szakon tanulsz a budapesti Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen?

– Testnevelés és gyógytorna szakon tanulok, ezzel párhuzamosan végzem az atlétikaedzői tanfolyamot is, ami azt jelenti, hogy ebből a sportágból szakosodom. Így elmondhatom, hogy édesapám nyomdokain haladok. 

– Melyek a célkitűzéseid az atlétika terén?

– A legfontosabb számomra – mint a Ferencváros atlétája –, hogy elsajátítsam azt a szakmai tudást, amit ott a klubon belül átadnak a sportolóknak, folyamatosan fejlődjek, és jó eredményeket érjek el hazai és nemzetközi szinten. Ez érvényes a főiskolai tanulmányaimra is. Sok álmom és célkitűzésem van, amelyek közül az egyik legfontosabb, hogy Magyarországot, de az erdélyi és marosvásárhelyi közösséget is méltó módon és sikeresen képviseljem nagy világversenyeken is.