A hét végén újra megtelik a csíksomlyói Nyeregben levő Hármasoltár előtti tér a hagyományos pünkösdi búcsú alkalmával. A búcsújárás hagyománya egy legendás csata történtével függ össze. Eszerint Csík, Gyergyó és Kászon katolikus lakosságát János Zsigmond erdélyi fejedelem 1567-ben erőszakkal akarta a Szentháromságot tagadó unitárius hitre téríteni. A fejedelem pünkösd szombatján hatalmas sereggel érkezett Csíkba, hogy érvényesíteni tudja akaratát. Csíksomlyón gyűltek össze a katolikusok István gyergyófalvi plébános vezetésével. A tolvajos-tetői csata idején az asszonyok, gyerekek és idősek a csíksomlyói templomban imádkoztak a Szűzanyához, a közbenjárását, segítségét kérve a csata megnyeréséhez. A hagyomány szerint legyőzték János Zsigmond seregét, és ennek a győztes csatának emléket állítva rendezik meg minden évben a pünkösdi búcsút. Bár nem igazoltak a történelmi tények, a búcsú évszázadokig a katolikus hit megtartásáról, a székelység megmaradásáról szólt. 1949 és 1989 között a kommunista rendszer betiltotta a búcsút, a hívek egyéni zarándoklattal, vagy a templomokban próbálták meg őrizni ezt a vallási hagyományt. Talán ezért is nőtt meg szimbolikus jelentősége az 1989-es rendszerváltás után, amely az azt követő évek során az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé vált. Szekularizálásával azonban megfakultnak látszik vallási jelentősége, mi több, az utóbbi években külsőségeiben kommercializálódott. Olyan hely lett, ahova az egyháziak mellett megjelennek a világi elöljárók, a vallási szimbólumok mellett elborítják a teret a világi jelképek, igazolásként, önigazolásként. Tisztelet a kivételnek…
Egyik évben elsősorban fotósként vettem részt a csíksomlyói búcsún. Fotóstársammal, B.Gy.-vel hajnalban a Gyimesi-hágó alatt találkoztunk a gyimesi, majd a moldvai csángó keresztaljákkal. Megható, maradandó élmény maradt, amint abban a gyönyörű környezetben, énekelve vonultak az úton, tanúbizonyságot tenni a csíksomlyói Szűz Mária előtt vallásukról, magyarságukról. A moldvai csángók több napon át mintegy kétszáz kilométert tettek meg gyalog, a hegyeken át, népviseletben, vallási zászlókkal, feszületekkel, hogy elérjenek a somlyói Nyeregbe. Egyszerűen, ahogy élnek, túlélnek. Csak akkor értjük meg igazán lelkületüket és azt, hogy miről kellene szóljon a csíksomlyói búcsú, ha elmegyünk a közösségükbe, és ott is megtapasztaljuk, milyen küzdelmek árán őrizték meg vallásukat, anyanyelvüket.
A többi csak látszat?…
