Izzó metaforák Marosvásárhelyen

…Ahogy az ország különböző művészeti központjaiban élő alkotók megálmodták, megformálták kerámiában, üvegben, fémben, vagy azok ötletes, elképesztő egyvelegében. Kolozsvárról kiindult kezdeményezésről van szó, országos biennáléról, amely hatodik alkalommal, 2016 őszén került közönség elé, majd vándorkiállításként jutott el Besztercére, onnan pedig a marosvásárhelyi Kultúrpalota földszinti galériáiba. Amint a rangos tárlat kurátora, dr. Andrei Florian, a Kolozsvári Képzőművészeti és Design Egyetem tanára a február 17-i megnyitóünnepségen elmondta, nem egyedi jelentkezésre szánták a bemutatkozást, nyitottak a helyiek szándékára, rendszeresíteni szeretnék a biennálék vásárhelyi bemutatását is. Városunk közönsége lenne a fő nyertes, ha az elképzelés megvalósulna, hiszen egy ilyen gyakorlatnak köszönhetően olyan elismert, kiváló művészekkel és munkáikkal találkozhatnánk, akik a műfaj legjobbjainak számítanak Romániában, többet közülük nemzetközileg is jegyeznek. A megnyitón például jelen volt Arina Ailincăi keramikusművész, a Romániai Képzőművészek Szövetsége alkotói díjának legutóbbi nyertese, akinek a műveit a világ számos centrumában kiállították, kitüntették. A kincses városból más művészek is részt vettek a tárlatnyitón, amely az eseményhez méltó nagy érdeklődésnek örvendett a Maros megyei alkotók és művészetbarátok körében is. A kiállítást egyébként azóta is élénk érdeklődés övezi. Jól megérdemelten.

Ritkán láthatunk egyszerre ennyi értékes, érdekes, míves és szokatlanságában is igényes, figyelemre méltó üvegmunkát, kerámiát, tűzzománcot, ékszert, fém kisplasztikát. Ötletsziporkák és konceptuális, formai telitalálatok hökkentik meg a szemlélőt a három teremben és az emeleti szinten. A tárlatrendezésben is észrevehető a hozzáértő szem és kéz. „A kiállítás ragyogó, koherens, templomi rend és absztrakció jellemzi, sűrűség benyomását kelti anélkül, hogy túlzsúfolt lenne, és olyan meglepő egységet mutat, amely valóban sugározza az izzásban született metaforák melegét” – mondotta Oliv Mircea műkritikus, a biennálé besztercei változatának kurátora. Egyetérthetünk vele. Bármennyire különböznek egymástól ihletben, stílusban, anyagban, fogantatásban, az alkotások kisugárzása külön-külön is érzékelhető, egymás közelsége nem oltja ki erőterüket. Ötvenöt egyéniség vállalkozott megmérettetésre, jól vizsgáztak. A néző nyilván kiválasztja a maga kedvenceit, de aligha akad valaki is, akinek a műve ne érdemelne ki kedvező értékelést.

Ősi foglalatosságok juthatnak eszünkbe, a keramikusság, üveg- és ötvösművesség, fémmegmunkálás gyökereihez mehetünk vissza gondolatban, szakralitás és pogány szertartások hangulata vonzhat magához, de mindez elszakíthatatlan a jelentől, amelyre megannyi utalás történik motívumokban, jelzésekben, gondolattársító metaforákban. Tűzben születtek ezek az öntörvényű műtárgyak, emberi szellemmel, vonzerővel töltötte fel őket az alkotás heve. Szakmai bravúr, parttalan inventivitás, pompás művészi megoldások és felfedezésre váró, rejtett szépségek, üzenetek marasztalják a kiállításon a látogatót. 

A helyiek közül senki sem nevezett be a biennáléra, meghívottként viszont ott van Mana Bucur a korszerű kerámiamunkáival. És feltűnnek számunkra ismerősebb nevek, mint például Jakobovits Márta, Forró Ágnes, Deák Zsuzsa, Simona Kolozsi, Anastasia Vdovkina, Nagy Anna Mária, David Olteanu, akiknek az alkotásait már láthattuk itteni tárlatokon. Érdemes a többiekkel is megismerkedni.