„Isten éltessen, sajtószabadság!”

Időtálló értékek az átalakuló médiatérben

Miért és miként nyújthat többet a hagyományos nyomtatott sajtó a virtuális tér „képernyősimogatós” információhordozóinál, mit vett el a világjárvány két esztendeje az írott és az audiovizuális médiától, és mit adott helyette, létezik-e tulajdonképpen igazi sajtószabadság? – egyebek mellett ezekre a kérdésekre fogalmazódtak meg izgalmas válaszok a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) Maros megyei szervezete március 14-i, kedd délutáni kerekasztal-beszélgetésén a megyei múzeum marosvásárhelyi várbeli épületében.

A magyar sajtó napja, március 15-e alkalmából A sajtószabadság öröksége – újságírás az átalakuló médiában címmel szervezett együttléten Karácsonyi Zsigmond, lapunk főszerkesztője, Szucher Ervin, a Vásárhely.ma internetes portál, Kulcsár Andrea, a Román Televízió, Jakab Orsolya, az Erdélyi Magyar Televízió és Vajda György, a Népújság munkatársa járta körbe az említett témaköröket. A beszélgetés előtt Bögözi Attila, a MÚRE ügyvezető igazgatója a lánglelkű költő gondolataival üdvözölte a – nem kizárólag szakmabeli – hallgatóságot. 

– „Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs...” – írta lelkesen a történtekről Petőfi 1848. március 15-i naplóbejegyzésében, annak apropóján, hogy 1848-ban e napon nyomtatták ki a magyar sajtó első két szabad termékét: a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt. A Tizenkét pontból már rögtön az első követelte a sajtószabadságot, ami az egészséges demokrácia alapköve, maga az az állapot, amikor a sajtó munkatársai, az újságírók külső befolyástól és törvényi korlátoktól mentesen dönthetik el, mi jelenjen meg az adott sajtótermékben. Ebbe egyaránt beleérthető a szerkesztés szabadsága, valamint a cenzúra tilalma. A magyar sajtó napját 1990 óta ünnepeljük ezen a napon, és idéntől hagyományalapító szándékkal a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének legnagyobb területi szervezete, a Maros megyei is bekapcsolódik a magyar sajtónapi rendezvények hosszú sorába. (…) Isten éltessen, magyar sajtószabadság napja! Isten éltessen minden újságírót, aki tudásának legjavával és a legnagyobb szakmai alázattal őfelségét, az Olvasót szolgálja.

Simonffy Katalin MÚRE-alelnök elmondta, hogy a Maros megyei szervezet novemberi találkozóján vetődött fel az ötlet, hogy ezen a napon legyen hangsúlyos a nyugtalanítóan átalakuló médiatérről, illetve a sajtószabadság örökségének veszélyeztetettségéről kötetlenül beszélgető sajtóképviselők jelenléte. Az alelnök a továbbiakban Szűcs Lászlónak, az egyesület elnökének erre az alkalomra írt levelét olvasta fel, ebből idézünk:

„A sajtószabadság nem szakmai kérdés, hanem társadalmi állapot. Ugyanígy a hiánya, amiben mindennapjaink telnek. Folyamatosan tudatosítanunk kellene: szabad sajtó, minőségi, szerkesztett tartalmak nélkül nincsenek tájékozott, szabad polgárok. Mindez komoly kihívás, jelentős felelősség olyan időben, amikor sokkal kevesebben írjuk, szerkesztjük megfogyatkozott lapjainkat, készítitek műsoraitokat, mint jó három évtizede… (…) Ma már abban sem vagyok biztos, hogy a média alakult át, sokkal inkább az a politikai, gazdasági, társadalmi környezet, amelynek a sajtó maga is része. A kihívásokra reagálnunk kell, legyenek azok közösségi oldalak vagy a helyünkre pályázó mesterséges intelligencia.”

Az erdélyi magyar sajtó fekete éve

A rendezvény házigazdáinak köszöntője után Karácsonyi Zsigmond, az eszmecsere ötletgazdája elindította az első kérdéskört: hogyan is állunk a sajtószabadsággal, illetve a saját szabadságunkkal, meddig is terjed ez, amikor „hóban, sárban, egyes pofátlan közszereplőket kijátszva valamit termelni kell”, „amikor az újságíró információszerzés céljából bekopogtat az ajtón, az ajtó pedig bezárul előtte, és így nehezen tudunk eleget tenni annak a követelményünknek, hogy a polgároknak megbízható információkat adjunk, hogy azok alapján jó döntéseket hozzanak”.

– Az elmúlt három évtizedben talán nem volt annyira nehéz újságírónak lenni, mint az utóbbi három évben – dobta fel a labdát Karácsonyi Zsigmond a pandémiára és az azt követő háborús időszakra utalva, valamint arra, hogy 2022 az erdélyi magyar sajtó fekete éve volt, amikor számos nyomtatott magyar sajtótermék eltűnt, és több tucat újságíró vált munkanélkülivé.

Szucher Ervin, a nyomtatott formában megszűnt Krónika, illetve Székelyhon újságírója a sajtószabadság jelenlegi helyzetére utaló kérdésre kérdéssel válaszolt:

– Mit kap az olvasó? Szerintem nem mindegy, hogy ugyanazoktól a szerzőktől digitális formában vagy papíron kapja-e meg az információt. Azzal, hogy egyik napról a másikra öt-hat saját lapját számolta fel a magyar hatalom, éppen a leghűségesebb olvasóinkat büntettük, akik hajlandók voltak (és most is hajlandók lennének) pénzt adni a sajtóért. Áltathatjuk magunkat azzal, hogy hány követőnk van, és hány lájkot kapunk az interneten, de nem biztos, hogy azok, akik megnyomnak egy gombot, el is olvassák a cikket – hangsúlyozta Szucher Ervin, majd hozzátette: reméli, hogy a megyei magyar sajtópiacon nyomtatott napilapként egyedül jelen levő Népújság még évtizedekig megmarad a jelenlegi formájában. 

A közszolgálati média „kiváltsága” 

A Román Televízió Marosvásárhelyi Stúdiójának munkatársa, Kulcsár Andrea a sajtó függetlenségét a közszolgálati média kiváltságának nevezte. 

– Tizenöt éve, mióta a jelenlegi munkahelyemen dolgozom, soha senki nem mondta meg nekem, hogy kivel és miről kell, illetve kivel és miről nem szabad beszélgetni – szögezte le a televíziós munkatárs. Kulcsár Andrea szerint a pandémiás időszaknak megvolt a pozitív hozadéka is, hiszen számos, korábban nem ismert csatorna és munkamódszer tárult fel a bezártság kényszerhelyzetében, ilyen például az internetes videóinterjú. A közérdekű információszerzést illetően a negatív hírek kapcsán elzárkózó közszereplők magatartását azonosította problémaként, a 21. századi újságíró igazi kihívásaként a tévés kolléga, aki szerint az elöljárók és szóvivők kommunikációs kultúrája eléggé hiányos. 

A nyomtatott versus virtuális sajtótermékek dilemmájára visszatérve Karácsonyi Zsigmond kuriózumként tett említést az erdélyi magyar sajtó első internetes jelenlétéről, a Magyar Szó, a Szabadság és a Népújság 1997–98-ban világhálóra került cikkeiről. Ezt a lépést a többi között az akkori román politikum nyomása tette szükségessé, hogy az ezzel kapcsolatos információk eljuthassanak az Amerikában működő emberjogi testülethez.

Össze lehet-e hangolni a médiaképviseletet más közéleti szerepkörrel? – kérdezte Karácsonyi Zsigmond Vajda Györgytől, a Népújság munkatársától, aki pár éve helyi tanácsosként is tevékenykedett.

– Én mindkét munkámat el tudtam úgy végezni, hogy egyik se sérüljön. Itt a tisztességről van szó. Ha így teszel eleget a szakmád követelményeinek, akkor bárhol helyt tudsz állni – szögezte le munkatársunk, majd az információszerzés problematikájára visszatérve megjegyezte, egyes politikusok elfelejtik, hogy igenis szükségük van a médiára, hiszen, ha nem tájékoztatják hitelesen a szavazókat, akkor félremagyarázásokra és ezekből származó konfliktusokra számíthatnak. 

„Mindig valamitől, valakitől függ”

Jakab Orsolya, az Erdélyi Magyar Televízió munkatársa a sajtószabadság, illetve a cenzúra kapcsán sarkalatosan fogalmazott:

– Több mint 15 év sajtóban való működés alapján nem hiszek abban, hogy van szabad sajtó. A sajtó mindig valamitől, valakitől, valamilyen iránytól függ, és függeni fog. Én ebben nőttem fel, és ezt tapasztalom ma is nap mint nap a munkám során. Szerintem az újságíró legfontosabb feladata, hogy megtalálja a racionális, pontos és érthető tájékoztatás módját. Az elmúlt években minden felületen arra törekedtem, hogy a megszerzett információt érthetően át tudjam adni bárkinek, és ezáltal hozzájáruljak egy tájékozott, gondolkodó társadalom létéhez. 

A helyi magyar internetes portálok nagy számából kiindulva Karácsonyi Zsigmond azt tudakolta beszélgetőtársaitól, hogy a szétszakadt médiamegjelenés nem osztja-e meg az újságírói erőforrásokat a hatékony sajtójelenlét rovására. A felvetésre Szucher Ervin reagált:

– Nem tudom, hogy mennyire forgácsolódnak szét az erők, én úgy látom, hogy mindenki próbál valamit csinálni, annak viszont nem látom értelmét, hogy egy gyűjtőnév alatt összegyűljünk, hiszen különbözők vagyunk, különféle tervekkel, elképzelésekkel. Nyilván jó lenne egy közös, erős sajtóorgánum, de ezt fentről megoldani nem lehet, a központosítás, legalábbis a mi szintünkön, nem megy. Láttuk, hogy mi lett belőle 1989 előtt és 2022-ben. 

Szucher Ervin arra is kitért, hogy a nyomtatott sajtó a háttéranyagokkal, riportokkal, mélyinterjúkkal, illetve a minőségi publicisztikával tud olyat nyújtani, ami az online felületen nem található meg. A továbbiakban a televíziós műsorok nézettségének nyomon követéséről, a sajtó hitelét rontó internetes bejegyzésekről, a hiteles forrásból tájékozódó, kevésbé manipulálható médiafogyasztók kineveléséről, valamint az összetartó marosvásárhelyi újságíró-közösség hiányáról is szó esett. A sajtónapi együttlét a hallgatóság kérdéseivel, megjegyzéseivel zárult.