Ismét emelnék a nők nyugdíjkorhatárát
2014-05-02 16:15:21
- Mezey Sarolta
A sajtóban ismét arról beszélnek, tervezik, hogy a nők nyugdíjkorhatárát is 65 évre emelik. A tervezetről Kerekes Károly parlamenti képviselőt kérdeztük.
Folyamatos változások időszakát éljük, meg sem barátkozunk a módosításokkal, s máris újabbat jelentenek be. Ilyen a nyugdíjkorhatár is. A sajtóban ismét arról beszélnek, tervezik, hogy a nők nyugdíjkorhatárát is 65 évre emelik. A tervezetről Kerekes Károly parlamenti képviselőt kérdeztük.
– A kormány ismét nyugdíjtörvény-módosítást szorgalmaz, a nők nyugdíjazási korhatárát 63 évről 65 évre emelné. Milyen stádiumban van a törvénymódosítás? A szenátus elfogadta-e?
– A sajtóból, illetve a parlamenti információs csatornákról vett tudomást képviselőházi frakciónk is a törvénytervezet szenátusbeli hallgatólagos elfogadásáról. Teljes csendben zajlott, de nem is volt mód arra, hogy nagy port kavarjon, amikor vita és szavazás nélkül, a meghatározott törvényhozási határidő átlépésével került az elfogadott törvénytervezetek közé. Ezek után már csak az következett, hogy a szenátus átküldje a képviselőházba, amely a végső döntéshozatali fórum. Itt nincs már határidőhöz kötve a megvitatása, illetve megszavazása, itt el lehet nyugodtan vitatkozni róla. Viszont annál többet beszéltek a tervezetről néhány hónappal ezelőtt, amikor közvitára bocsátották a munkaügyi minisztérium honlapján. Az internetes közvitán kifejtett vélemények túlnyomó része ellenezte a korhatáremelést.
– Mikorra várható a törvénytervezet vitája a képviselőházban?
– Először a szakbizottságok tárgyalják meg, és csak azután kerül a képviselőház plénuma elé. A munkaügyi bizottság állítja össze a törvénytervezetről szóló jelentést, de az esélyegyenlőségi kérdésekkel foglalkozó bizottság máris negatívan véleményezte. A munkaügyi bizottság napirendjén még nem szerepel, valószínűleg a jelentés csak az európai parlamenti választásokat követően születik meg.
– Mikor valósulna meg a tervezett korhatáremelés? Milyen fenntartásai vannak ezzel kapcsolatban, lévén, hogy a nők korábbi nyugdíjkorhatár-emelésekor szót emelt az ellen?
– Mindazok ellenére, hogy a tervezett nyugdíjkorhatár-emelés 2030–2035 között valósulna meg, mégis vannak fenntartásaink, amelyeket már korábban is megfogalmaztunk a tervezet minisztériumi honlapon való közvitára bocsátását követően. Véleményünk szerint nem indokolt a korhatáremelés a nők esetében még akkor sem, ha ez az eléggé távoli időszakban történne meg, és ez a nők esélyegyenlőségét szolgálná, az Európai Unió elképzelése szerint. A romániai nők esetében inkább indokolt a pozitív diszkrimináció, ha figyelembe vesszük a társadalmi szerepüket, a férfiakkal összehasonlíthatatlanul nagyobb családi megterhelésüket, a munkaerőpiaci diszkriminálásukat, az 50 éven felüliek munkalehetőségének beszűkülését.
– Köztudott, hogy a munka nélkül maradt 50 év fölötti nők most nagyon nehezen tudnak elhelyezkedni; milyen következményei lesznek a korhatár emelésének a munkaerőpiacon?
– A munkahelyek hiánya nem csak napjainkban probléma, de semmi jel nem mutat arra, hogy a közeli vagy távolabbi jövőben javulás következne be a munkahelyteremtés terén. Ilyen körülmények között nemcsak jelenleg, hanem a jövőben is előreláthatólag a munkaerőpiacról való kiszorulás a betegnyugdíjazások, vagy jobbik esetben az előzetes nyugdíjazások számát növelné. Az idő előtti nyugdíjba menekülés ezen utóbbi formája viszont olyan kis nyugdíjat biztosít, ami ellehetetleníti a mindennapi megélhetést.
– Miért kell ilyen korán, 16 évvel a nyugdíjkorhatár-emelés bevezetése előtt törvényt módosítani?
– Egyenesen nevetséges 2014-ben, tehát 16 évvel az esedékes korhatáremelés előtt törvényt hozni, szerintem ráért volna 10 év múlva foglalkozni ezzel a kérdéssel. Ha esetleg a Nemzetközi Valutaalap egyik elvárása lenne ez a törvényhozási szándék, joggal kérdőjelezhető meg az intézkedés rövid távú költségvetési hozadéka, amikor a szóban forgó korhatáremelés csupán 2030 után eredményezne több társadalombiztosítási járulékbefizetést, amely a nyugdíjalap ilyenformán történő konszolidációjához vezetne. Most viszont indokoltabb lenne egy megfelelő adó- és gazdaságpolitikával foglalkozni, amely kedvezőbb feltételeket biztosítana a munkahelyteremtésre. Ha már módosítani akarják a nyugdíjtörvényt, akkor inkább annak javításával kellene foglalkozni, mint például visszaállítani a dolgozó többgyerekes anyák azon jogát, hogy korábban mehessenek nyugdíjba, vagy enyhíteni a nyugdíjcsökkentés mértékét az előzetes nyugdíjazások esetében. Tudatában vagyok annak, hogy a nők estében is vannak olyan társadalmi-szakmai kategóriák, amelyek munkaképesek a 63 éves kor betöltése után is, például pedagógusok, orvosok, de a román nőtársadalom túlnyomó többsége nem. A megoldás az lenne, hogy a 63 éves nyugdíjkorhatárt elért nőknek opcionálisan, vagyis ha van ilyen szándékuk, lehetőségük legyen folytatni szakmai tevékenységüket.
Megjegyzem, hogy a kormánykezdeményezés, amely még a szociál-liberális kormányzás idején született meg, valószínűleg azon európai uniós ajánlásnak igyekszik megfelelni, miszerint a tagországok próbáljanak mindent megtenni a köznyugdíjrendszerük fenntartása érdekében. Annak ellenére, hogy az uniónak nincs egységes szociálpolitikája, így a nyugdíjrendszerrel kapcsolatosan sem, a tagországoktól elvárja viszont, hogy megakadályozzák nyugdíjrendszerük összeomlását azzal, hogy minél huzamosabb ideig a munkaerőpiacon tartsák az alkalmazottakat, akár nyugdíjkorhatár-emelés árán is. A nyugdíjtörvény ilyenszerű módosítása nem szerepel a kormányprogramban. Viszont a munkáltatói társadalombiztosítási járulék csökkentése a kormányprogram része. Ha a járulékcsökkentés enyhíti a munkáltatói terheket, és ennek valójában gazdaságélénkítő eredménye lesz, akkor az több munkahelyet, több foglalkoztatottat, végeredményben több nyugdíjjárulék-befizetést jelenthet.
Végül is, a kérdésére visszatérve, már most foglalkozni azzal, amit csak 2030 után alkalmaznának, úgy vélem, hogy nem más, mint pótcselekvés, amely nem kis pánikot kelthet.
