Ismét egy áldozat
December 7-én délután 3 óra körül a 18-as városközi busszal utaztam, a református temetőbe igyekeztem, megtisztítani a férjem sírját. Az Al. Papiu Főgimnázium előtti megállóban nagyon sok volt a felszálló, így gondoltam, felállok a helyemről, hogy időben tudjak az ajtóhoz menni. Mindig óvatos voltam, a táskámat magam előtt tartva, a nyakamba akasztva hordtam.
Mostanában a média sokszor figyelmeztet a zsebtolvajokra.
Ennek ellenére én is áldozatul estem. December 7-én délután 3 óra körül a 18-as városközi busszal utaztam, a református temetőbe igyekeztem, megtisztítani a férjem sírját. Az Al. Papiu Főgimnázium előtti megállóban nagyon sok volt a felszálló, így gondoltam, felállok a helyemről, hogy időben tudjak az ajtóhoz menni. Mindig óvatos voltam, a táskámat magam előtt tartva, a nyakamba akasztva hordtam. Hogyan történhetett mégis, hogy kilopták a pénztárcámat, nem tudom. Az ajtónál nagy zsúfoltság volt, egy fiatalember nem akart félreállni az ajtó mellől. Kacagott, hogy nehezen tudok utat törni magamnak. Nehezen, de sikerült leszállni. A megállótól pár lépésre van egy gyógyszertár, ahová bementem szemcseppet vásárolni. Amikor fizetni akartam, a pénztárcám nem volt a táskámban. Észrevettem, hogy a táskámon kb. 10 centiméterre ki volt húzva a cipzár.
Szemüvegem, mobiltelefonom megvolt. Nem tudom, hogyan csinálják az erre szakosodott zsebtolvajok, de értik a módját az emberek kifosztásának, meglopásának.
Nem szeretnék rosszat kívánni senkinek, csak azt kívánom, hogy a születendő gyermek, Jézus szülessen meg ezeknek a gyarló embereknek a szívében is! Hiszem, hogy átsegít engem is a rémületen. Ezzel az írással szeretném figyelmeztetni embertársaimat, hogy jobban figyeljenek, mert könnyen kifoszthatják őket.
Ilyen gondolatokkal kívánom, hogy áldott, békés karácsony köszöntsön ránk.
Özv. B. Sebestyén Etelka
