Immár a csend...

Mennek, egyre mennek jó embereink. Valami „fénnyel érő sűrű csend” felé, ahogy a költő, Pilinszky János mondta. Siklódi Zsolt is itt hagyott. Nincs egy esztendeje, hogy ötvenedik születésnapján a Bernády Házban egyéni kiállításon állt a marosvásárhelyi közönség elé. Először. És testi mivoltában utoljára. Tárlatának 

A csend arca címet adta. „Annyi arca van a csendnek, ahányan megpróbáljuk magunk elé képzelni” – írtam akkor munkáit méltatva. Siklódi Zsolt előtt tó képében jelenik meg – folytatódott az értékelő. A Tavak sorozatának lapjai egyértelműen ezt sugallják. Valóságos arc és álomszerű látomás. Ő is, én is, mindannyian azonosulni tudunk vele, el tudunk merülni benne. Mint az idézett poéta: „nem is tudom már, hol va-gyok./ Talán egy ősi ünnepen,/ hol ég is, 

víz is egy velem”. Ki gondolta volna 

akkor, hogy az örökmozgó, csillapítatlan vitalitást mutató művész hirtelen az ég kék tavába merül?! Senkiben sem fordult meg ilyen gondolat, mert nem ez a dolgok rendje, az ötveneseknek nem kellene távozniuk! De kiállított művei mintha előrevetítettek volna valami borzongató sejtetést. Csak nem így olvastuk az üzenetet. Elővettem az akkori tárlatkrónikát, bizonyos sorokban immár az elmúlás, az örökkévalóság előérzetére is szándéktalan utalást vélek felfedezni. „Képein valahol középen találkozik, és egyesül az ég a vízzel, víz a földdel, föld az éggel. Minden mozdulatlan, a látvány nyugalmat áraszt...Titkokat sejtet a természet, (...) a művésztől a mítosz, a mitikus mondandó sem áll távol. Kő és fém egybekapcsolódik kisplasztikáin, a két anyagot egybekötő színezett ragasztó a maga Mária-kék színével az égi és földi dolgok kapcsolatát is eszünkbe juttathatja. Ahogy a kenyér alakú jelképes munkán is szakrális töltettel bír a vérvörös kapocsvonal.”

De lehet, hogy mindez csak a baráttól búcsúzó krónikás utólagos okoskodása. Mert akkor ezzel a kérdéssel fejeztem be írásomat: „Ki tudja, mikkel rukkol elő a következő években, évtizedekben az ötleteket sosem nélkülöző művész?” Mennyire gyanútlan voltam, Zsolt! Ne zavarja semmi fenti csendedet.