Meleg, fény, egészségre káros mellékhatások nélküli, lehetőleg két számjegyű számlák, elviselhető árak, vidító bérek, és meleg, még egyszer, még kétszer, aláhúzva, kiemelve, hogy igazán szembetűnő legyen.
Meleg, fény, egészségre káros mellékhatások nélküli, lehetőleg két számjegyű számlák, elviselhető árak, vidító bérek, és meleg, még egyszer, még kétszer, aláhúzva, kiemelve, hogy igazán szembetűnő legyen – így festhetne sok marosvásárhelyi karácsonyi kívánságlevele, ha sok marosvásárhelyi efféle égi címzetű levélkék festegetésére adná felnőtt fejét. De nem hinném, hogy az egyre szűkülő időben, miközben szinte észrevétlenül záródnak az esztendőkapuk, bárki is ilyesmivel múlatná idénből maradt, másfél hónapnyi hétköz- és ünnepnapjait. Bizonyára még azok sem tesznek ilyet, akik többnyire csak az angyali oltalomban bízhatnak a mínusz fokok támadásakor. Ők – a távfűtéses rendszerről levált tömbházak kispénzű vagy pénztelen, drága fűtőberendezések beszerzésére képtelen lakói, netán bérlői, akik albérlőkként még a polgármesteri hivatal támogatásától is elestek – talán legszívesebben téli álomra térnének erre a pár hónapra, mondjuk húsvétig. Persze, kár lenne áthibernálni a fagyos évszakot, hiszen, ha didergősen is, de idén is beköszönt egyszer az ünnep. Városgazdáék gondoskodtak arról, hogy a legszorongóbb télnemvárók is időben tudatosítsák ezt. Lehet, hogy csal a memóriám, de nem emlékszem olyan évre az utóbbi jó párból, amikor már november derekán a díszülésre kész fenyő jelezte volna az idő múlását a virágóra helyén. (Azért jó lesz mielőbb felöltöznie, még mielőtt minden városlakó és arra járó turista szemrevételezi ágainak ritkaságszámba menő ritkaságát.) Szóval, mintha vigaszként, figyelemelterelésként állították volna fel ilyen hamar az örökzöldet a főtér közepén. Most már jöhet lassan a megannyi díszítőelem, életre kelhetnek a színes égők, melyekből a múlt télen mindent összevetve 23 millió gyúlt ki esténként a Rózsák terén, hogy aztán ünnep múltával fonnyadt liánokként szundítsanak hónapokon át a város fölött. De ez részletkérdés, a lényeg, hogy nemsokára fénytengerben hömpölyöghetünk újra, ha a központban akad dolgunk vagy sétálnivalónk. Hogy adófizetőkként mennyit fizetünk a „lubickolásért", az az örök rejtély kategóriába tartozik. Maros megye jelenleg a negyedik helyen áll az országban a munkanélküliség növekedését illetően. Bizonyára vannak, lesznek otthonok, ahol hosszabb, rövidebb időre, az elmaradt számlák és az áramszolgáltatás újraindítási költségeinek törlesztéséig kialszanak a fények. Talán ezekre a hosszabb-rövidebb időre sötétben maradó emberekre szórják majd legbőkezűbben a főtéri fák a csillogás vagy legalább az emberhez méltó élet illúzióját.
