Így működik Markó Béla

Hogyan sikerült meggyőzni, hogy válaszoljon a kérdésekre?; miért éppen most, választási kampányban adtak ki egy interjúkötetet egy politikussal?; és végül talán a legfontosabb: kiderült-e, hogy hogyan is „működik” Markó Béla?

Hogyan sikerült meggyőzni, hogy válaszoljon a kérdésekre?; miért éppen most, választási kampányban adtak ki egy interjúkötetet egy politikussal?; és végül talán a legfontosabb: kiderült-e, hogy hogyan is „működik” Markó Béla? – néhány kérdés a sok közül, amelyek a Koinónia által kiadott, Markó Béla és Kelemen Attila Ármin tíz beszélgetését tartalmazó kötet szerdai bemutatóján hangzottak el.

Markó Béla bevallotta, nem volt nehéz vállalnia a beszélgetést, mert volt részéről igény arra, hogy az elmúlt két évtizedről beszéljen, arról, hogy hogyan kellett politizálni ezekben az években, hogyan kellett döntéseket hozni, a román-magyar viszonyról, a célokról, vergődésekről, arról a kínlódásról, hogy valamiképpen egyensúlyban lehessen tartani a dolgokat, reálpolitikát tudjon folytatni. Azt pedig, hogy épp választási kampányban jelent meg, a véletlen művének nevezte, annál inkább, mert elég nehéz lenne kiszámítani, hogy ne választási kampány előtt, után vagy közben jelenjen meg egy könyv. „Nem örülnék, ha valaki összekapcsolná választási aktuálpolitikai célzattal”, mondta.

A beszélgetés során – moderátor Jakab Orsolya volt – arra is kitért, hogy az élet egyik legszörnyűbb manipulációjának tartja azt, hogy egyesek szerint értelmiséginek nem szabad beleszólnia a politikába. A rendszerváltás után sok jó szándékú értelmiségi vállalta a politizálást, majd sokan
„gyorsan kimenekültek”, s mostanra a politika „külön mesterséggé” vált, amibe „más ne szóljon bele”. „Ez a legszörnyűbb manipuláció, és ez vezet oda, hogy dilettánsok politizáljanak (...), maguk a politikusok sugallják ezt, hogy közben végezhessék a dolgukat... rosszul”, vélekedett Markó Béla.

Arra a felvetésre, hogy keveset beszél a magánéletéről, azt válaszolta: „Aki a magánéletemre kíváncsi, olvassa a verseimet”. Egyébként sok szempontból tanulságosnak nevezte a kötetet, amelyben nincsenek
„kötekedő” kérdések, de van véleménykülönbség. Viszont, mondta, egy-két politikai beidegződéstől is megszabadította, például „megtartóztatta magát a politikusi manipulációs technikáktól”.

Kelemen Attila Ármin a kötet utószavában így vall: – Valakit, aki jól bánik a szavakkal, akkor jellemzünk a legkönnyebben, ha szemléletesen idézzük. Keveset kérdezni, de megpróbálni jókor, és mindig ugyanazt: miért? (...) A célom mégsem pusztán a szemléletes idézés volt, mert a
„miért” mellett a „hogyan lett a miért” is érdekelt.

Markó Bélával a „már nem, de még nem” időszakban beszélgettem. Már nem ő vezeti az RMDSZ-t, de mindössze néhány hónapja lépett vissza. (...) Utolsó beszélgetésünk 2012 áprilisának végén zajlott, néhány nappal azelőtt, hogy az Ungureanu-kabinet, amiben Markó Béla miniszterelnök-helyettes volt, belebukott a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar főkara miatt benyújtott bizalmatlansági indítványba. Ez azért is fontos, mert Markó Béla jelezte, több kormányzati szerepet nem vállal.

A beszélgetés végén a szerző és az „alany” is egyetértett abban, hogy a könyv „tisztes-ségesen, korrektül meg van csinálva”.