Rendszerint ugyanabban az órában ébred. Nem túl korán, de távolról sem abban az időzónában, amely a munkaba járók sajátja. Reggel hat vagy fél hét?!! Brrr. Nem tétovázik sokat, kiül az ágy szélére.
Rendszerint ugyanabban az órában ébred. Nem túl korán, de távolról sem abban az időzónában, amely a munkaba járók sajátja. Reggel hat vagy fél hét?!! Brrr. Nem tétovázik sokat, kiül az ágy szélére. Nézi a lábait, mozgatja a lábfejét, szemével megkeresi az este rendetlenül lerúgott papucsokat. Olykor egészen meglepő helyeken fedezi fel: a könyvespolc emeletén, az íróasztal alatt, a karosszék mögött. Sok hely nincs. Magyarországon félszobának mondanák. Nüná, hogy panel.
Fürdőszoba. Megtapogatja a fali fűtőtestet. Hideg. És ekkor mindig elmosolyodik önelégülten: milyen okos volt, hogy hallgatott Z-re, nem törődött a mindenféle környezetkímélő dumákkal és önkazánt szereltetett. Most senkinek sincs kiszolgáltatva. Kivéve az áramszolgáltatónak. Hja, és valami közhelyre gondol kudarcelhárító technikával. Bekapcsolja. 21 fokra. Az éjszaka csak másfelet esett. Szokott.
Kézmosás, szappan, törülköző. Konyha. Csempézett. Egyszerű. Tavalyi naptár. Nők lapja. Valami gyerekekkel. Legalább egyszer végig kell mutogatni az unokának, ha elhozzák Szibériából. Különben egy közeli falu rendes magyarokkal. Nem vezet oda műút, csak murvával felszórt legalsóbb rendű út, elsőrendű kátyúkkal. Nincs mobilösszeköttetés. Vonalas is csak néhány éve.
Kétféle kávét készít, magának méregerős presszót, Neki azonnal oldódót. Magyar neve márkanévből köznevesült. (Büszke erre a meghatározásra.) A mikróba átlátszó tűzálló üvegcsésze kerül, benne háromujjnyi víz. Bárhogyan helyezi el a füles edénykét, még sohasem nyert. A műveleti forgás végén a fül északnak mutat, ő meg délről várja. A presszó felforr. Nagyon vigyáz, hogy a műanyag fogantyút ne érje közvetlenül láng. Leolvad. Kitölti a kávét. Édesítő, két pötty, műhó két mokkáskanállal. Kavar. A piros bádogdobozból két kanál kerül a forró vízbe. Pötty és műhó ugyanannyi. Kavar-kever. A villanyfénybe emeli. Állítólag a koncentrátumból készült sokkal erősebb, mint az ő presszója. A fia mondta. Dr. Gurmand. (Aki szerint a vörösbort ki kell szellőztetni fogyasztás előtt. És szobahőmérsékleten tárolandó. Mikor tanulta? Kitől? Egy biztos, nem tőle, bár mindkét nagyapja borral is kereskedett. Nem ismerte őket. Hosszú ideig a borokat sem. Mindegy.)
Kistálca, két csészével, mellette – ha van – a vitaminbombák. Narancs és/vagy banán. Pénztárcafüggő.
Ja, a gyógyszerei. Négyféle. Reggel kell valamennyit benyelni. Leül. Kinyomkodja. Vigyázni kell, a mai gyógyszerek fene gurulósak. Aztán már csak a tavaszi nagytakarításkor kerül elő, ha addig el nem porlad. Mint a szikla.
Bűvészt, légtornászt megszégyenítő mozdulatokkal kinyitja a szobaajtót, sarkával halkan helyrerúgja. Elhelyezi az asztalon a monstranciát, félreseperve az esti konyakozás hadfelszerelését. Szól Neki: jöhetsz, édesem!
Kinyitja a tévét. Hírek. Sikerült egész órára végezni a kávégyártással.
Áremelkedés, hasba lőtték, felrobbant a gázpalack, szén-monoxid-mérgezés, egész család, a zebrán ütötték el. Bedőlt bankhitelek és támfalak, ügyfelek és lakásmaffia.
Kezdődik a nap.
