Ifjúsági tűzoltók táboroztak

Empátia, szakmaiság, kemény munka

Megyeszinten egyedi táborra került sor múlt héten Nyárádszentmártonban: a Nyárádszeredai Önkéntes Tűzoltó Egyesület (NYÖTE) gyerekek és ifjak számára szervezett tűzoltótábort. A szeredai gyerekeknek tervezett kezdeményezés iránt nagy volt az igény, ezért bővítették a keretet. Táborzáráskor a szervezők úgy értékelik: megért minden fáradságot.

A NYÖTE 2016. évi újjáalakulásától az ifjak is kezdtek érdeklődni iránta, kezdetben kíváncsiságból mentek el a felnőttek egy-egy felkészítőjére, ismerkedtek a felszerelésekkel, majd kialakult egy maroknyi gyermekcsapat, amelyet 2018-ban már be tudtak nevezni megyei versenyre is, ahol kitűnő eredményeket értek el. A következő évben a csapat létszáma gyarapodni kezdett, és hogy motiválják a gyerekeket, és élményeket nyújtsanak számukra, kétszer is elvitték kirándulni őket a szovátai kalandparkba, majd egy borszéki kirándulásra. Ott született meg a gondolat, hogy egy önkéntes ifjúsági tűzoltócsapatot szerveznek. A 2020-ban megjelent világjárvány után az idei évig kellett várni erre, ám tavasz végén már nagyon jó eredményekkel tértek haza a megyei versenyekről, három első, egy-egy második és harmadik helyet szereztek, így ez a tábor számukra jutalom is – mondta el az előzményeket Kacsó István parancsnok, a NYÖTE vezetője, a tábor főszervezője.

A tábor meghirdetését követő két nap alatt be is telt a negyven hely, így azért, hogy másoknak is adjanak lehetőséget, még hússzal bővítették a létszámot. Ez is hamar betelt, és további igény is lett volna, de a helyszín és a szervezői kapacitások ismeretében nem vállaltak többet. Húsz lány és 40 fiú utazott a táborba, nemcsak Nyárádszeredából és a hozzá tartozó településekről, hanem Marosvásárhelyről, Szovátáról, Fenyédről, és volt egy magyarországi résztvevő is. Egy népesebb csapat érkezett Nyárádremetéről. Mivel a tábor költségeinek felét a szervező egyesület biztosította egy pályázatnak köszönhetően, a résztvevőknek csak félárat kellett fizetniük. A remetei egyesület 14 gyereket küldött a táborba, kifizetve a szülők helyett a rájuk eső részt.

Tanulás és gyakorlás reggeltől estig

A tábor napi programja 7 órakor kezdődött, a torna és reggelizés után a lakóhelyek, közösségi terek rendbetétele, takarítása, mosogatás következett, majd 9 és 13 óra között kis csoportos szakmai gyakorlatok voltak, amelyek ebéd után folytatódtak, vagy játékos gyakorlatokkal egészültek ki. Vacsora után szabad program volt, de meglepő módon a gyerekek ekkor sem nyúltak a telefonhoz, hanem visszatértek a térre, és a tömlőgurítást, palánkugrást gyakorolták. A szervezőket is meglepte a gyerekek hozzáállása, óráról órára tapasztalható volt rajtuk a szakmai fejlődés, és a felnőttek is megirigyelhetnék azt a gyorsaságot, amellyel a legkisebb gyerekek is elvégezték a gyakorlataikat.

A tábori napirendhez tartozott a takarítás, mosogatás is. Ezt is a gyerekek csinálták, ők oldottak meg minden más feladatot vagy problémát is: a nyolc, egyenként ötfős rajnak volt egy-egy parancsnoka, négy rajért egy szakaszparancsnok felelt. Reggel a szakaszparancsnokok megkapták a feladatot, egy nap két raj teljesített szolgálatot, és mindenki mindenből kivette a részét, a rajparancsnok vállvetve dolgozott a többiekkel. A gyerekek csak akkor fordulhattak a felnőttekhez, ha a raj- és szakaszparancsnokok nem tudtak megoldást találni az adott kérdésre. A szervezeti felépítés lényege az volt, hogy megtanuljanak csoportban gondolkodni, és egy emberként dolgozni.

Mindennap meghívott csapatoktól tanulhattak: hétfőn a segesvári hivatásos katasztrófavédelmisek érkeztek a táborba, katonai sátrakat vittek és állítottak fel a fiúkkal, hogy mindenki lássa, baj esetén milyen gyorsan lehet tábort kialakítani. Kedden a megyei hegyimentők tartottak ismertetőt a turistaösvények jelzéseiről, a tájékozódásról, vittek keresőkutyát és kerekes hord-ágyat is, amivel a hegyről hozzák le az áldozatokat. Délután az égő gázpalackok eloltását gyakorolták, a tüzek keletkezéséről beszélgettek, majd a csíkfalvi önkéntes tűzoltók segítségével füsthelyzetet alakítottak ki, a gyerekeknek meg kellett ismerkedniük a légzőkészülékkel, majd egy füsttel tele sátorban kellett megtalálni és kimenteni belőle az áldozatot. Szerdán a megyei katasztrófavédelem és rohammentő szolgálat munkatársai mutattak be bábokon életmentő fogásokat és eljárásokat, a szobatüzek oltását is gyakorolták. Csütörtökön kosaras darus kocsi emelte a magasba a bátrakat, aztán jöhetett a szórakozás: a felnőttektől fergeteges habpartit kaptak ajándékba a résztvevők, este pedig modern tánc és buli következett. Péntek gyakorlónap volt, délután a gyerekeknek bemutatót kellett tartaniuk a szülőknek a táborban tanultakból, majd a közös bográcsozás után hazautaztak.

Megéri energiát, munkát befektetni

A mezőberényi Egyed Lajos tűzoltóezredest az önkéntességen alapuló baráti kapcsolatok hozták a Nyárádmentére. Nagy tapasztalata van a szakmában és az oktatásban egyaránt, ezért úgy döntött, hogy nyári szabadságát itt tölti, és tudását átadja a gyerekeknek. Tömören úgy jellemezte a tábort: egész héten át pörgött-csörgött itt minden, a gyerekek tömlőket gurítottak, palánkot ugrottak, gerendán gyakoroltak folyamatosan, és egymásnak segítve tanultak. A munka megszervezésével és elvégzésével megtapasztalták, hogy ők erre egyenként is képesek, és együtt is kell dolgozniuk a többiekkel. Ami a szervezést illeti: annak ellenére, hogy az első tábor, minden nagyon jól sikerült, és tele volt tartalommal. Kacsó István hozzáállását csak dicsérni tudta: szívből jövő kapcsolata van a gyerekekkel, atyai kézzel, sőt esetenként anyai gondoskodással fordult feléjük, alázata és szeretete mindenkit megnyugtatott és átsegített a szülők nélkül töltött napokon.

Kacsó István parancsnok úgy érzi, Nyárádszeredának hosszú távon haszna van az ilyen táborokból, a gyerekek megtanulják az eszközhasználatot, de emellett az egymás iránti tiszteletet, a bajtársiasságot és az ebben a szakmában létfontosságúnak számító egymás iránti bizalmat is. Ha ennek a gyerekseregnek csak töredéke lesz önkéntes tűzoltó, akkor is megérte a befektetett rengeteg energiát. Ezért szeretnék jövőben is megszervezni a tábort, ezúttal két külön korosztálynak. 

Hasonlóképpen vélekedik Egyed Lajos is: az ifjúság nevelésére, a lakosság védelmére és a társadalmi szolidaritásra fordított munka minden támogatást megérdemel. Ha csak néhány gyerek is megtanulja az alapvető helyzeteket, és szükség esetén felfogja, hogy mi történik, jó irányba mozdul, segítséget kér, hogy ne történjen tragédia, már megérte idejönni oktatni. Ha pedig nem önkéntes tűzoltók lesznek majd ezek a gyerekek, hanem más civil szervezetekhez csatlakoznak, ott is nagyon jó segítői lesznek a társadalomnak.