Időzsonglőr
2014-07-29 15:31:44
- Nagy Székely Ildikó
Hajnal világában minden kör alakú. A derűs arcú fiatal nő ugyanazt a pályát járja be hétköz- és ünnepnapokon, ébredéstől nyugovóig, ötéves kisfia útitársaként.
Hajnal világában minden kör alakú. A derűs arcú fiatal nő ugyanazt a pályát járja be hétköz- és ünnepnapokon, ébredéstől nyugovóig, ötéves kisfia útitársaként. Hihetetlen könnyedséggel beszél a fél évtized alatt maga mögött hagyott akadályokról, és tekintete akkor is felhőtlen marad, amikor a beláthatatlanra terelődik a szó. Számára nem fontos, nem lehet fontos a „volt” és a „lesz”. Az éppen megélt pillanatokban találja meg, és fűzi lelkére az erőt adó örömkavicsokat.
– Gondtalanul telt el a várandósság kilenc hónapja, és a szülés alatt sem észleltek problémát az orvosok – kezdte a történetet az édesanya a sérült kiskorúak és fiatalok fejlesztését felvállaló alapítvány egyik csendes, hótiszta termében. – Hathetes volt a kisfiam, amikor rájöttünk, hogy valami nincs rendben vele. Nem használta a jobb felét, csak balra nézett, nem figyelt a környezet jelzéseire. Neurológushoz, gyógytornászhoz, gyógypedagógushoz vittük. Két hónapos korában elkezdtük a Vojta-módszert, az egy ideig be is vált.
– Miből áll az a módszer?
– Az a lényege, hogy a gyereket egy olyan kényelmetlen pozícióba teszik, amelyben rákényszerül bizonyos mozgások végzésére. Persze, nem ez a pontos meghatározás, ha egy szakember hallaná, hogy miket beszélek ... – nevette el magát. – Nyolc hónapos korától járunk ide az alapítványhoz. A fiam nagyon szeret közösségben lenni, remekül érzi itt magát, és már otthon előre örül, amikor tudja, hogy jöhet. Játszótérre nem vihetem, mert sehol nincs olyan hinta, amire felültethetném. Néha-néha a Somostetőre vagy a Ligetbe azért kisétálunk.
– Hogyan közlekedtek?
– Egyelőre babakocsival, de hamarosan tolókocsink is lesz. A helyváltoztatás azonban komoly gondot jelent. Nagy hiányosságnak tartom, hogy Vásárhelyen nincs megoldva az akadálymentesítés. Ahol van is feljáró mozgássérültek számára, mint például a megyei kórháznál, túl szűk ahhoz, hogy használni tudjuk. Ami pedig a tömegközlekedést illeti, autóbuszra sem igen ülhetünk, hiszen a buszoknak csak kétharmada akadálymentesített, ráadásul olyan távol állnak meg a járdától, hogy fel sem lehet tenni rájuk a tolókocsit. Szerintem teljesen fölösleges a polgármesteri hivataltól kapott ingyenbérlet, mert nem tudjuk kihasználni. Inkább adnák ide az árát.
– Az anyagiakat egyébként hogy oldjátok meg?
– A gyermekem személyi gondozójaként 630 lejt kapok, illetve kétszeres gyermekpénzt, azaz 84 lejt. Ennyiből egy-két hétig is alig húzzuk ki. Drága a pelenka, de minden más is sokba kerül. Pedig nem költünk luxuscikkekre, különleges élelmiszerekre. A fiamra persze külön kell főzni, mert nem tud bármit megrágni. Igyekszem mindig azt adni neki, ami jó és egészséges. Sok főzeléket eszik.
– Mi volt a legnehezebb az elmúlt időszakban?
– Elfogadni a helyzetet, azt, hogy a gyermekem halmozottan sérült, és megtanulni örülni annak a kevés jónak, amit minden nap tartogat. Annak, ha felemeli a fejét vagy ha kicsit jobban eszik. Értelmileg egyébként sokkal jobban áll, mint a mozgás terén. Bár beszélni nem tud, mi a párommal nagyszerűen tudunk vele kommunikálni. Mindig tudja, hogy hol van a tea, a kenyér, rámutat arra, amit kér. Az egyensúlyát viszont egyáltalán nem képes megtartani, segítséggel teszi a lábát. Négykézláb tudna közlekedni, de úgy nem akar, úgy szeretne mozogni, mint mi.
– Mikor jutott odáig a fejlődésben, hogy segítséggel elinduljon?
– Talán két és fél évesen. Nem tudnám pontosan megmondani, úgy összefolynak az évek.
– Hogyan telik egy napotok?
– Az alapítványhoz reggelente kisbusz hozza be a fiamat. Ez óriási segítség számunkra, és gondolom, a vidéken élő családoknak még inkább. Hétfőn és kedden más helyre járunk fejlesztő programra. Amikor viszont lebetegszik vagy vakáció van, nekem kell kitalálnom, hogy hogyan töltsem ki a napját. Reggeltől estig mindig ugyanaz a forgatókönyv – etetés, tornáztatás, kinti séta, aztán újra etetés –, és ennek így is kell lennie. Minden napnak megvan a célja, például az, hogy időben meg tudjam főzni az ebédet. Ügyesen kell lavírozni, hogy mindenre jusson idő. Sok apró részlet van, amire korábban nem is gondoltam, és olyan dolgok kerülnek nagy erőfeszítésbe, ami az egészséges gyermekek szüleinek egyáltalán nem jelent gondot. Például ha sétálni megyünk, oda kell figyelni a csomagolásra, hogy ne maradjon otthon a cumisüveg, a csereruha. Ma már kétszer is meggondoljuk, hogy megéri-e eljutni valahova.
– Hogyan látod az elkövetkezőket?
– Nem tudom. Gondolom, jönnek majd új, egészen váratlan nehézségek. De, bármennyire is nehéz leküzdeni a napi akadályokat, most már nem tudnám másképp elképzelni az életem.
