id. LUPU ISTVÁN

Virágot viszünk egy néma sírra, de ezzel őt már nem hozzuk vissza.

Tudjuk, hogy nem jön, de olyan jó várni, hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni. Míg köztünk volt, mi nagyon szerettük, hiányzik nekünk, soha nem feledjük. Nemcsak az a fájdalom, amitől könnyes lesz a szem, hanem amit magunkban hordozunk egy életen át némán, csendesen. Szívünk mély fájdalmával, a hiányérzés örök küzdelmével emlékezünk szeptember 5-én a drága jó édesapára, apósra, nagytatára, dédtatára, id. LUPU ISTVÁN volt férfifodrászra halálának 13. évfordulóján.

Az idő elmúlhat, szállhatnak az évek, amíg élünk, velünk lesz szeretett emléked. Szívünkben a helyed nem pótolja semmi, míg a földön élünk, nem fogunk feledni. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes! Szerettei. (1945-I)