Huszonöt philotheás év tükrében

A szeretetből épült Ház

Többnemzedéknyi tinédzser számára jelentette azt a bizonyos „kicsiny pontot a nagyvilágban” az idén 25 éves marosvásárhelyi Philothea Klub. A Kossuth utcai épületben befogadó közösségre és olyan értékrendre leltek az elmúlt negyedszázad tizenévesei, ami felnőttkorban is iránytű, megtartó erő lehet. 

A jubileumot pénteken délután a Deus Providebit Tanulmányi Ház Szent Mihály termében „philoteásan” meghitt hangulatban ünnepelték a klub megálmodói, éltetői és támogatói, barátai.

,,Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. (...) Szerelmesének álmában ád eleget” (Zsolt. 127: 1-2) – ez a nevében is az Isten iránti szeretetre utaló teaház mottója. A zsoltár ígérete beigazolódott az évek során. 

– Minden mondatát megtapasztaltuk az elmúlt 25 évben. Nem az ügyeskedés és nem is a szakmai tudás viszi előre az ifjúsági munkát, hanem az, aki annak az Ura. A Jóisten a szívünkre helyezte a Philotheát – mondta Belényesi Gabriella, a klub vezetője, aki a teaház történetét az égi csodák sorában tartja számon. Ezt a tudatot erősítette meg benne a 25 esztendő számtalan ajándéka, többek között a toborzás nélkül, saját kezdeményezésre jelentkező önkéntesek és a gazdasági válság éveiben érkezett rengeteg adomány.

Egy zárt közösség vágyából

A jubileumi ünnepség a közös öröm és a hálaadás ideje volt. Az együttlétet Lőrincz János református lelkipásztor igehirdetése nyitotta meg. A lelkész a philotheás mottóhoz kapcsolódva a Zsoltárok könyve 69. fejezetéből idézett: „A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem”, majd egy igét hallgató hajléktalan példájával mutatott rá arra a szenvedélyre, ami a Philothea Klub alapítóit is cselekvésre késztette.

Csép Andrea parlamenti képviselő köszöntőjében az önzetlenül, teljes odaadással végzett szociális munka, illetve a helyi szociális szférában érzékelhető összefogás fontosságát emelte ki, majd támogatásáról biztosította a klubot, és reményét fejezte ki, hogy a következő negyedszázadot is együtt ünneplik ugyanezekkel a résztvevőkkel, illetve újakkal is. 

Dr. Szabó Mónika, a klub egyik alapító tagja, az alapítás előtti ,,vajúdási időszak” kulcsszereplője – az első találkozásokra ugyanis a Szabó család otthonában került sor – annak jelentőségét hangsúlyozta, hogy a Philothea nem intézményként indult, hanem egy, a határaiból kilépni vágyó, zárt közösség kezdeményezésére. A 25 év alatt voltak hullámvölgyek, amikor a klub intézményesülni kezdett, de ,,a kegyelem újra meg újra megkönyörült, így sikerült mindig visszatérni az első szeretethez”. Ezt segítette a szem előtt lebegő cél: elültetni a fiatalokban a magot, egy olyan közeget teremteni, ami újra meg újra meg tudja mutatni, hogy nem a Dániel látomásában feltűnő négy fenevad, hanem az Ősöreg, azaz Isten tenyerében van a világ, és benne a helyére kerül minden – hallhattuk dr. Szabó Mónikától, aki szerint napjainkban még inkább szükségük van a fiataloknak erre az iránytűre, mint 25 évvel ezelőtt.

Megérve a szolgálatra

A Philothea Klub 1998-ban vált jogi személlyé, és ekkor kapcsolódott be a Krisztusért és Egyházért CE Szövetségbe mint annak ifjúsági szakterülete. Halmen István, a szövetség marosvásárhelyi vezetője az indulás előtti időt elevenítette fel – a Lupeni utcai ,,vajúdásokat”, a Bernády Házban zajlott estéket, a székhelyalapítás kihívásait –, majd a 25-ös számnak a Szentírásban megfogalmazott jelentőségére, az érettségi kor elérésére irányította a figyelmet. 

Ehhez a gondolatmenethez csatlakozott a Philothea egyik partnerintézménye, a Bonus Pastor Alapítvány részéről felszólaló Szabó István. A Bonus Pastor ügyvezető igazgatója Mózes 4. könyvéből idézve mutatott rá, hogy a léviták 25 esztendősen váltak alkalmassá a szolgálat teljesítésére. 

– Most érett oda a Philothea, hogy hadköteles legyen – állította párhuzamba a jelent a bibliai időkkel az alapítvány vezetője, aki ezt megelőzően egy dalrészletet is felidézett: ,,25 év sosem érhet véget,/ ez a tűz ott ragyog bennem is még”. – Miféle tűz indította el annak idején a fiatalokat, és ragyog-e még az a tűz negyedszázad után? – tette fel a költői kérdést Szabó István, majd hangsúlyozta: a Philothea Klub azért kiváltságos, mert nem parokiális térben működik, hanem úgy, mint egy kinyújtott kar, bárki számára elérhetően. 

Osziórák oázisa

Az együttlét második felében az Értékközvetítés és nevelés az iskolában című kerekasztal-beszélgetésen Belényesi Gabriella a Philothea Klub iskolai programjai, a tematikus osztályfőnöki órák hatásairól kérdezte meghívottjait. Sófalvi Szabolcs marosszentgyörgyi polgármester a Philothea meghívására a Házasság hete program keretében látogatott el több tanintézetbe hitvesével, Adéllal, tanúbizonyságot tenni a Jóistennek tetsző párkapcsolatról. Örömmel jegyezte meg, hogy ezeken a beszélgetéseken a diákok számtalan kérdéssel ,,bombázzák”, és a tanárok is a teremben maradnak. Márton Előd lelkipásztor, a Református Kollégium iskolalelkésze elmesélte, hogy amikor a tizenkettedik osztály végén legerősebb középiskolai élményükről kérdezi a diákokat, a végzősök közül sokan a házasságheti programot említik. Páll Melinda, az Elektromaros líceum tanára egyik tanítványa szavait idézte fel, aki szerint a Philothea kezdeményezte osztályfőnöki órák az ,,egy csepp a tengerben” hatás helyett igazi oázisélményt nyújtanak. Kakucs Annamária, a Traian Vuia középiskola pedagógusa és az erdőszentgyörgyi iskolában tanító Grosz Imola szintén pozitívan nyilatkozott a Philothea iskolai programjairól. A beszélgetésből az is kiderült, hogy a szülőktől rendszerint kevés a visszajelzés, a családon belüli gyenge kommunikáció miatt ugyanis legtöbben nem is tudnak, csak szülői értekezleten szereznek tudomást a hiánypótló osztályfőnöki órákról. A beszélgetés végén a meghívottak hálájukat fejezték ki a philotheás élményekért. Sófalvi Szabolcs a fiatalok és a keresztény értékek közötti híd szerepének felvállalásáért mondott köszönetet a klubnak, amely világi tevékenységekbe csomagolva nyújt lelki táplálékot 25 év óta az önmagukat kereső tizenéveseknek.

A tea ízétől az otthon illatáig

Az ünnep fontos mozzanatát képezték az egykori és jelenlegi önkéntesek élménybeszámolói. Az első felszólalót kivetítőn követhették a jelenlevők. Videóüzenetében az egykori philotheás fiatalember elmesélte, hogy az ,,igazi németektől” való nyelvtanulás lehetősége csalogatta a klubba, ahol a későbbiekben nagy hasznára váló nyelvtudás mellett számos más ajándékot is kapott. A philotheás teák íze, a táborozások élményei, a klub előterében várakozó könyvek és az, hogy a számítógép mellett ülő munkatárs mindig név szerint ismerte a betérőt, sok év múlva is vele maradt, ezért is érzi úgy, hogy továbbra is ehhez a közösséghez tartozik. A jelen lévő önkéntesek közül egy hölgy arról mesélt, hogy kezdetben szakdolgozatot írni járt a csendes, főtér közeli épületbe, ahol Magyarországról Marosvásárhelyre költözött fiatalként hamar otthon érezte magát, számos ismeretségre tett szert, és ötletei megvalósításában is támogatást nyert.

Az együttlétet záró szeretetvendégség előtt Belényesi Gabriella foglalta össze az elmúlt negyedszázadot, illetve annak előzményeit: ,,1994-ben egy nyári táborban fogant meg először a teaház ötlete, ahova sok olyan fiatal is eljött, akik nem jártak templomba, de vágytak a közösségre, szeretetre, befogadásra, és nyitottak voltak az evangéliumra. Sokakat hiába hívogattunk a templomba, ifire, más módját kellett találnunk annak, hogy odavonzzuk őket. A misszió lényege, hogy kilép a formából, amikor másként már nem megy, csak hogy megkeresse az elveszett századikat”. Ezért volt fontos, hogy a magánlakásokban, cukrászdákban tartott összejöveteleknek állandó színhelye legyen, hogy ,,legyen egy ház, egy otthon, ahol az emberek találkoznak Istennel, önmagukkal és egymással, ahol barátokra találnak, és a leghűségesebb barátra, Jézusra”. Ami pedig az elmúlt 25 évet illeti: ,,Volt sok izzadás, erőlködés, pályázatírás eredmény nélkül, volt tehetetlenség, szegénység, kilátástalanság, amikor Isten megszaporította a keveset, és abból lett elegendő”.