2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A húsvét – győzelem

A húsvét önmagában győzelem, mert élet fakad a halál birodalmában, a temetőben. Már a helyszíntől meghatódik a mindenkori ember, ahol az elválás, a szétszakadás félelmét élik át, ott most találkoznak. 

A győzelem helyszíne

A húsvét önmagában győzelem, mert élet fakad a halál birodalmában, a temetőben. Már a helyszíntől meghatódik a mindenkori ember, ahol az elválás, a szétszakadás félelmét élik át, ott most találkoznak. A nagypénteken széttépett vérségi és lelki kapcsolatok újból egybefonódnak, az elszakítás sebének helyén egymás átölelésének kacagása hangzik fel. Temetőben addig még nem hangzott el olyan szép és megható szó: „Nincs itt” (Lk 24,6). Ettől a hajnali, angyali híradástól nyernek erőt a feltámadás első hírnökei, a Jézust kereső asszonyok, és a temetőből rohanva viszik a hírt a nagyvilágnak: feltámadott.

Ettől olyan szép az ünnep, mert az emberi halálos ítéletre Isten válasza a kegyelem, ami az élet, s a temető sötét hangulatában megjelenik az angyal győztes kiáltása, a szomorúság világában, a halottak helyszínén örömének csendül: feltámadt.

Azt mondják, a mai emberek többet foglalkoznak a halállal és a temetővel, mint a régiek. Van valami igazság benne, mert a halottak napi kultusz hihetetlenül felerősödött az utóbbi évtizedekben. A temető életünk, történelmünk, kultúránk része és divatja, hozzánk tartozik, de a húsvéti feltámadás óta elvesztette félelmét. Az élet győzelmének legnagyobb üzenete lett a temetői történet: üresen találták arimátiai József dísz sírhelyét, mert az angyalok elhengerítették a követ, és a halott Jézus nem volt benne, mert él.

A golgotai kereszt alatt álló emberek azt a halált igazságtalannak tartották, s így a harmadnapi feltámadás nekik adott igazat. A kisebbségi élet keresztje alatt álló nemzetünk kilenc évtizedes ideje alatt éppen azért kapaszkodott a húsvéti feltámadás, az élet győzelmét váró igazságba, az élő Krisztusba, mert nem akart igazságtalanul elveszni, hanem igazságban élni.

A győzelem ideje – vasárnap

Nagyot fordult akkor a világ időszámítása a Földközi-tenger keleti partján. Az egyiptomi szabadulás hangzatos útján kapott kőtáblás törvény – a Tízparancsolat – a hét utolsó napját jelölte meg a pihenés ünnepnapjaként, a húsvéti feltámadás átformálta a hét beosztását, első napja, a vasárnap lett az ünnep ideje; az első keresztyének még századokon át minden vasárnapot a feltámadás napjaként éltek meg és éltek át. A Niceában tartott zsinaton, 325-ben elfogadták az egységes ünneplést, vagyis a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap lett a húsvét ideje. Színes világú Erdélyben a húsvétból is kettőt ünnepelünk, attól függően, hogy a keleti vagy nyugati kultúra talaján állunk.

Húsvét ideje a tavasz, amikor halottnak tűnő, lombtalan erdélyi erdők életre zöldülnek, sáros mezőségi domboldalon fehér gyapjas bárányok ugrálnak, s a patak melletti fűz finom barkával köszön az ünneplő menetre. Zúgnak az ősi harangok, s ezen az ünnepen nagyon sok erdélyi családi otthonba behallatszik a hívó hang. Statisztikák szerint mifelénk minden harmadik ember elmegy a templomba, mert mi szeretünk ünnepelni, és szeretjük a győzelmet átélni. A magyar ember annyi megpróbáltatás után nagyon vágyik a győzelemre, ezért húsvétváró lélekkel éljük át a tavaszkezdet ünnepi idejét. És megható is, mikor „a hét első napján” (Jn 20,1) a vártemplomi műemlék orgona érces hangú kíséretében ötszáz torokból csendül fel Händel örökszép dallamán:

„Győzelmet vettél, ó, Feltámadott!

Dicsőséggel fényes diadalod!”

A győzelem hangja – békesség

Ilyen nagyot azért még a tizenkét tanítvány sem mert álmodni, pedig ők három évig éltek Jézus-közelben. Igazi, nagy emberi fájdalom volt a kereszt alól legyőzötten elmenni, s a vesztesek félelmével járni-kelni. Korabeli tudósítás szerint még harmadik nap este is zárt ajtók mögött várták a bizonytalan holnapot, amikor a Feltámadott „megállt a középen, és így szólt hozzájuk: Békesség néktek!” (Jn 20,19). Ebben a húsvéti köszöntésben egy világhelyzet fordult meg: a nagypénteki emberi igazságtalanságból húsvéti igazság lett, a legyőzöttek most már győztesként jelenhettek meg a „tett színhelyén”. Így a „Békesség néktek! köszöntés a húsvéti győzelem hangja lett, s azóta is szép álomként lebeg az emberiség előtt: a győztesek békességet hoznak.

Ezt a győzelemhangot zúgják Erdély harangjai húsvét hajnalán a Nyárádmentén és a Mezőségen, a Maros melletti falvakban és a húsz marosvásárhelyi magyar templom tornyában: Békesség néktek!

Ez a győzelmi hang zeng orgonák sípjaiból, énekkarok ünnepi szolgálatában, szószéken és templompadokban, kézfogásban és családi találkozásban: Békesség néktek!

Ez a győzelmi hang dalol a húsvéti piros tojásban, lányos házakhoz felrakott színes bokrétákban és huncut locsolóversek csengő kacajában: Békesség néktek!

Ezzel a győzelmi köszöntéssel kívánunk mi is Istentől áldott, szép húsvéti ünnepeket!

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató