A hús nincs megfizetve

– vélik azok a gazdák, akiknek a szarvasmarhatartás jelenti a megélhetést. Ezt Gál Lajos polgármester is megerősítette, holott a községben 320 főre tehető a szarvasmarha-állomány, és sok családnak az állattartás biztosítja a mindennapi betevőt, az állati eredetű termékek értékesítése gondot jelent.

Fotó: Nagy Tibor

– vélik azok a gazdák, akiknek a szarvasmarhatartás jelenti a megélhetést. Ezt Gál Lajos polgármester is megerősítette, holott a községben 320 főre tehető a szarvasmarha-állomány, és sok családnak az állattartás biztosítja a mindennapi betevőt, az állati eredetű termékek értékesítése gondot jelent.

A községben több gazdától a megyében jól ismert húsfeldolgozók vásárolják fel az állatokat, viszont Kiss István remetei gazda „az olasznak” adja a borjúkat. Szentlászlón van egy gyűjtőközpont, oda kerülnek a felvásárolt állatok, majd amikor összegyűl egy-egy rakomány, innen szállítja tovább őket. A gazda szerint a piacon a borjú iránt van igény, ennek kilójáért 12 lejt fizet neki a felvásárló, míg a kiöregedett szarvasmarhák már selejtnek számítanak, kilónként alig 4 lejt adnak értük. A húsállatot 300 kilóig is megveszik, az ár viszont függ a fajtától is – jegyzi meg.

– A tizenkét lej nem túl sok, de oda jutottunk, hogy a tejért alig kapunk valami pénzt, így muszáj borjút nevelünk – állítja Kiss István, aki negyven állatot tart, ebből tíz borjú. Érdeklődésünkre, hogy ilyen körülmények között meg lehet-e élni az állattenyésztésből, a gazda határozottan állítja, ha valaki felnevel 10 borjút és azokat még 300 kiló alatt eladja, az már megérte a fáradságot. Kiss István tavaly 13 bikaborjút adott el.

Nyáron alig pár banit kapnak a tejért

– Eddig 1,15 lejt kaptunk a tej literéért, most úgy hallottam, 70-80 banira csökkent az ár, amit a felvásárló fizet – tudjuk meg a gazdától, akitől a szovátai tejfeldolgozó vásárolja fel a tejet, naponta 50 liter körüli mennyiséget. – Ilyen körülmények között le kell mondjunk a fejőstehenekről – állítja sajnálkozva Kiss István.