Hullámvasúton
Vélem, az m1-en kéthetente látható DTK-show immár befutott a célállomásra, vagy legalábbis a közelébe jutott, és ha van kellő kitartás a bájos „szőke ciklonban”, akkor huzamosabb ideig topon maradhat.
Vélem, az m1-en kéthetente látható DTK-show immár befutott a célállomásra, vagy legalábbis a közelébe jutott, és ha van kellő kitartás a bájos „szőke ciklonban”, akkor huzamosabb ideig topon maradhat. D. Tóth Kriszta legutóbbi, csütörtök esti összeállítása olyanra sikerült, amilyennek egy ilyen beszélgetőműsornak lennie kell: pörgős, néhol humoros, máskor könnyekig megható, hiteles volt.
Váratlan, szinte bizarr utat futott be a tévézés hullámvasútján egy ideje egymással párhuzamosan száguldó Fábry-show és a DTK. Több vetülete van a kettejük rivalizálásának: akár a nemzedékek, akár a nemek harca is belemagyarázható. Indulásukkor mindenképpen a Fábry-show tűnt ígéretesebbnek, hiszen Fábry Sándor a magyar „humoripar” egyik koronázatlan királya volt az utóbbi évtizedekben. Az egyik magyar kereskedelmi csatornán, ahol korábban regnált, eléggé visszhangos sikereket könyvelt el magának az olykor igen alpári stílusú szellemeskedéséről híres humorista. D. Tóth Kriszta viszont a szórakoztatóiparban ismeretlen név volt. Hírolvasó hölgyként – igaz – párja nemigen volt az MTV berkeiben, de hát a híradó olyan messze esik a szórakoztatástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Nem csoda, hogy közvetlenül a műsorfolyam lanszírozása után sokat csetlett-botlott a számára jócskán felcicomázott tévéstúdióban. A bizonytalankodást próbálta azzal magyarázni, okolni, hogy nehéz a járás a 10-12 cm-es sarkú körömcipőkben, de – okos hölgy lévén – ő maga is tudta, nemcsak erről van szó. A korábban Brüsszelben helytálló riporter, tudósító nehezen, lassan találta meg az új szerepkörhöz illő, egyéni stílusát. De később összeállításai egyre tartalmasabbak lettek. S mint ahogy a pénz a pénzhez húz, a javuló nívójú DTK-show-k bevonzották az igazi „nagy csillagokat”. Lássuk be: az Omega zenekar ma is viszi a pálmát a magyar popzene-piacon. A külföldről hazatért, Veszprémbe átigazolt Nagy László kézilabdázóra pedig mostanában nemcsak Magyarország, de – nagyjából – a fél világ odafigyelt. Szabó Győző színművész Toxikoma című vallomásának, kötetének az olvasását éppen most fejeztem be. Nem csodáltam hát, hogy DTK lucskosra könnyezte magát, amikor a 10 éven át narkomániában élő, abból kiszabadult színész 15 éves lányával egy olyan Quimby-dalt adott elő (Most múlik pontosan), amely a zenekarvezető nem kevésbé súlyos lelki nyavalyáiról szól...
Vélem tehát, hogy a magyar tévéműsorok hullámvasútján a DTK-show egy jó ideje felfele kapaszkodik, a Fábry-show pedig leszálló ágba érkezett. Természetesen ha Fábry véletlenül e sorokat olvasná (nem olvassa!), akkor menten főbe lőne egy pisztollyal, vagy ennek híján magas lóról lefitymálná véleményemet, amivel – természetesen – nem vagyok egyedül. Hogy mi a bibi a közszolgálati magyar tévébe átköltözött műsorával, annak elemzése ezúttal meghaladná e rovat terjedelmét. Szóval arról – esetleg – majd máskor...
Máthé Éva
