Kevés olyan ötlet merült fel a rendszerváltás utáni román politikai életben, amellyel az adott időbeli kormányoldal és ellenzék is egyet tudott érteni. A jövő évi választások egybevonását célzó javaslat ilyen, tehát ha adott esetben majd gyakorlatba akarják ültetni, a megvalósulására nagy az esély.
Kevés olyan ötlet merült fel a rendszerváltás utáni román politikai életben, amellyel az adott időbeli kormányoldal és ellenzék is egyet tudott érteni. A jövő évi választások egybevonását célzó javaslat ilyen, tehát ha adott esetben majd gyakorlatba akarják ültetni, a megvalósulására nagy az esély.
Azt azonban már nem kell föltétlenül elhinni a politikusoknak, hogy a közpénzekkel való takarékoskodás vezérelné őket. A decentralizációról, helyhatósági autonómiáról szavaló szónoklatok komolyságát is tisztázza ez a javaslat, hiszen egybevont választások esetén az önkormányzati jelöltek programjait az eddigieknél is jobban kilúgoznák a pártpolitikai kampányszólamok. Ám a kormányoldalon egyrészt inkább az állhat a háttérben, hogy egybevont választások esetén az ellenzék elveszít egy feltételezhetően a paklijában levő ütőkártyát. Hiszen az utóbbi húsz év választásaiból jól követhető, hogy ahányszor hatalomváltás történt, azt általában az épp aktuális ellenzék az eddigi szokásrend szerint hamarabb tartott önkormányzati voksoláson alapozta meg. Alighanem nagyon bízhat saját esélyeiben a jelenlegi balliberális ellenzéki szövetség, ha ezt a javaslatot elfogadja, csakhogy könnyen csapdába is kerülhet. Mert a szintén épp mostanában zajló alkotmányértelmezési vita láttán világos, hogy a választások utáni új kormányfő jelölésekor az elnök ismét kedvenc pártját akarja helyzetbe hozni, tehát hacsak a demokraták nem szenvednének kiütéses vereséget, könnyen alakulhat ki olyan helyzet, hogy az elnöki mandátum lejártáig megtarthatják a kormányrudat. Pláne, ha a balliberális szövetséget addig be sem tudják törvényesen jegyezni, ami akár meg is oszthatja az ellenzéki tábort, tovább rontva annak esélyeit. Az időnyerés lehet ennek a javaslatnak a hátterében álló másik tényező.
Hogy majd adott esetben ki és kinek a segítségével kormányozna, már fogasabb kérdés. A magyar parlamenti képviselet megtartásának esélye a választási részvételi hányad emelkedésével egyenes arányban csökken, ugyanez érvényes a vegyes lakosságú vidékeken az önkormányzatokban megszerezhető mandátumok számára is. Tehát magyar oldalon az egységes fellépés fontosabb lenne, mint eddig bármikor. Nem sok értelme maradna tovább még vitázni sem arról az egy ideje hangoztatott javaslatról, hogy a magyar alakulatok egymással versenyezzenek a tömbmagyar vidékeken az önkormányzati választáson, majd az erőviszonyok szerint szövetkezzenek a törvényhozási megmérettetésen. De ez az egyértelműen a kormányoldal esélyeinek javítását célzó javaslat akár olyan helyzetet is eredményezhet parlamenti viszonylatban, amikor a magyar képviselet megtartását már az összefogás sem szavatolja.
