Hol volt, hol nem volt …

Február 14-én megyeszerte a körzeti mesemondó versenyek zajlottak 11 helységben, melyek főszereplői a II. osztályos kisdiákok voltak. Vajdaszentiványon az óvoda épületében fogadták 12 iskola 23 képviselőjét a helyi szervezők. 

A mai világban, amikor a valóságos környezet helyett a gyerekek körében is tért hódít a virtuális kommunikáció, a jelenkor gyerekei már alig olvasnak könyvet, nem járnak eleget ki a szabadba játszani, inkább otthon ülnek a számítógép előtt. Úgy gondolom, hogy fontos ilyen szívet-lelket gyönyörködtető eseményeket szervezni, melyeknek a gyerekek maguk a szereplői, előadói és hallgatói is. Ilyenkor lehetőség nyílik ismerkedésre, egymás elfogadására és tapasztalatszerzésre. 

Ugyanakkor a felnőtteknek is nagy élményt nyújtanak a mesemondó gyerekek, hisz jólesik visszatérni az időben. Benedek Eleknek, a legnagyobb magyar mesemondónak, gyűjtőnek és írónak köszönhetően, akinek az emlékére immár lassan két évtizede gyűjtjük össze a gyerekeket mesélni Maros megyében, hiszen a népmesék egészen kicsi kortól fontos szerepet játszanak a gyerekek életében. Ez a kincs, amely generációkon át hagyománnyá vált, és összegezte elődeink tapasztalatát, útmutatást ad a ma emberének egy egész életre. A mesehallgatás, meseolvasás és együtt mesélés nagy hatással van gyerekeink beszédkészségének, képzeletének és kreativitásának fejlődésére, érzelmi és szociális kapcsolatainak kialakulására. A mesélés ugyanakkor az olvasóvá nevelés megalapozását is jelenti, mely a családban kell elkezdődjön, majd folytatódik az óvodában és iskolában. Ezért fontosak ezen alkalmak, ahol a népmesék ösztönzőleg hatnak a gyerekekre és a további iskolai tevékenységükre.

A gyerekek bátran és vidáman meséltek Nekeresdországban, mert mellettük ült a Didergő király, aki nagyon fázott és szomorú volt. De végül sikerült felvidítaniuk a tarsolyukban hozott meséikkel. Mindannyian kinyitották szívüket, helyet készítettek benne a meséknek, és ezzel megajándékozták a hallgatóságot. „Méltó a munkás a maga jutalmára”, ezért a vajdaszentiványi iskola a versenyzőket emléklappal és szép meséskönyvvel ajándékozta meg.

Az öttagú zsűri – Veress Imola magyar szakos tanárnő, Demeter Aranka, Peres Rozália, Szabados Emőke és Urbán Ágota tanítónők – megfigyelte és értékelte a versenyzőket, majd kiválasztotta a jókból a legjobbakat, akik a körzetet a verseny megyei szakaszán képviselik. I. helyezett Kis János a marosvásárhelyi Al. I. Cuza Általános Iskolából – tanítónője Madaras Magdolna, II. helyezett Lakó Kis Barbara a marossárpataki Adorjáni Károly Általános Iskolából – tanítónője Berekméri Enikő, III. helyezett Kerestély Gyopár a Körtvélyfájai Általános Iskolából – tanítónője Kolcsár Gyöngyvér. Dicséretben részesültek: Balog Brigitta – Fridrich Schiller Ált. Isk., Nagy Bettina – Vajdaszentiványi Ált. Isk., Kali Dorottya – Szász Albert Sportlíceum, Boni Zsófia – nagyernyei Apafi Mihály Ált. Iskola. 

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a mai alkalommal leraktunk egy alapkövet gyerekeink magyarságtudatának megalapozásához, valamint hozzáraktunk egy téglát gyerekeink kultúrájának falához azáltal, hogy olyan magyar népmeséket mondtunk és hallgattunk, amelyeket itt, szülőföldünkön meséltek őseink. A gyerekek önazonosságának megalapozása és erősítése olyan meghatározó tényező, amely jövőnk szempontjából létfontosságú. Őszintén reméljük, hogy a mostani verseny is hozzájárult mindehhez.

Külön köszönet illeti ezért a tanítókat és a szülőket, akik a gyerekeket erre felkészítették. Kérjük őket, ezt tegyék meg a későbbiekben is. Tereljék a gyerekeket jó irányba! Ne adják fel, ne mondjanak le a kultúra, a hagyományok szerepéről, és meg fogják látni, hogy az elvetett mag százszorosan megtérül a jövő nemzedék életében.

Gondolom, hogy utunkat a magasságból most is követte a jóságos Nagyapó, akinek legszentebb cselekedeteit talán a sírkövére vésett sorok jelképezik:

 

,,Jézus tanítványa voltam,

  Gyermekekhez lehajlottam,

  A szívemhez felemeltem,

  Szeretetre így neveltem.”

 

Nagy Erika tanító, igazgató