Meglepődve néztem, hogy a megyei tanfelügyelőség vezetősége készített egy táblázatot arról, hogy az országos képességvizsgán elért eredmények milyen arányban állnak az általános iskola V-VIII. osztályában elért általánossal.
Meglepődve néztem, hogy a megyei tanfelügyelőség vezetősége készített egy táblázatot arról, hogy az országos képességvizsgán elért eredmények milyen arányban állnak az általános iskola V-VIII. osztályában elért általánossal. Mint kiderült, az elit iskolákban alig van eltérés, néhány vidéki tanintézményben azonban öt jegynél is több a különbség az országos felmérőn és az iskolában elért általános között. A főtanfelügyelő szerint ez azt jelenti, hogy a megyeközponttól távol, jobbára a megye szélén levő iskolákban a gyermekeket a valós tudásuknál sokkal jobb jegyekkel osztályozzák. Ezért üdvözli a minisztérium döntését, miszerint a hozott általános csak a bejutási átlag egynegyedét teheti ki. Ugyanakkor kilátásba helyezi, hogy a jövő tanévben fokozottan fogják ellenőrizni azokat az iskolákat, ahol az „igazság táblázatában” közölt sorrend szerint több jegyet is meghalad a két általános közötti különbség.
Ennek kapcsán először is azt kell megjegyeznünk, hogy az év végi átlagot nem csupán a román, magyar és számtan jegyek alapján számítják ki. Vannak gyermekek, akik mindenből, de mások egy sor egyéb tantárgyból, történelemből, földrajzból, biológiából, kémiából, fizikából, idegen nyelvekből, rajzból, zenéből, testnevelésből vagy a választott művészeti ágakból értek el jó jegyet. A szocializmusból örökölt torz szemlélet az, hogy egy diák tudását, tehetségét a három kiemelt tantárgy alapján lehet pontosan meghatározni. A valóságban egyáltalán nem így áll a helyzet. Lehet valaki tehetséges zenész, kitűnő rajzos, kiváló műszaki érzékkel megáldva, rajonghat a biológiáért, kémiáért, miközben sem a matematika, sem a román nyelv nem köti le a figyelmét. „Három tantárgyból tiszta tízes” központú világunkban az egyéni tehetség, érdeklődés nem sokat számít a gyermek megítélésében. Akkor sem, amikor kilencedik osztályban szakot kell választania. Megtörténik, hogy az áhított informatikát nem tanulhatja, mert a fogalmazási készsége elmaradt a megkövetelt átlagtól.
A magyar osztályokban tanuló diákok teljesítményét nagymértékben rontja, hogy román nyelvből ugyanúgy kell teljesíteniük, mint az, akinek az anyanyelve a román, hol-ott a magyar és a matematika eredmények középarányosa alapján valamivel jobbak lennének román társaiknál. Annyi év után kétségtelen, hogy a román nyelv oktatása terén szándékos rosszindulattal, diszkriminációval állunk szemben, amin nem sikerült a meglévő törvények alapján sem változtatni.
Az igazság táblázatának elkészítésekor a tanfelügyelőségnek azt is figyelembe kellett volna vennie, hogy a végeken iskolába járó diákok többségének közel sincsenek olyan feltételei, mint a városok elit iskoláiban tanulóknak. A legjobb pedagógusok sem ezeket az iskolákat választják. Saját példámból is tudom, hogy az évek elteltével a tanár mércéje a feltételekhez igazodik. Aki a vidéki iskola adott osztályában a legjobb, azt a legjobb jeggyel osztályozza, s ha a mélyszegénységben, roma családokban élő diákokban észreveszi a tudás csíráját, biztatásképpen jobb jegyet ad.
Táblázatok állítása helyett a megyei tanfelügyelőségnek abban kellene országos szinten elöl járnia, hogy kikü-szöböljék azt a fonák helyzetet, hogy közel ezer diák nem állt vizsgára, s több mint 900-an 1-es, 2-es, 3-as, 4-es általánost értek el. Észre kellene már venni, hogy az elit diákok mellett ezrek maradnak a teljes tudatlanság állapotában. Megfelelő programokkal őket is fel kellene emelni, s a tananyagot és a tudásszintfelmérést a diákok képességeihez és lehetőségeihez igazítani. Hogy ne kerülhessen egyetlen 14-15 éves gyermek sem az oktatásügy süllyesztőjébe, átélve a bukás, a kudarc életre szóló élményét.
