Hogyan születnek a szavak?
2017-02-22 13:28:38
- Ötvös József
Születnek új szavak rendelésre is, s ebben lóhossznyi távolságra elöl járnak az írók már Kazinczy óta.
A közmondás szerint alkalom szüli a tolvajt; néha az új szavakat is. Tudom, merész hasonlat ez, de sok igazság van benne, hiszen az utóbbi években hallott tengernyi „böszmeséget” nem a székelyföldi iskolákban találták ki, hanem a Duna-parti aszfaltdzsungelben. Egyébként nekem nem is az új szavak megjelenésével van gondom, hiszen egyedüli gyermekként sosem kellett kimondjam vagy leírjam a tesó hideg hangzású formáját. Egy kicsit a beatnemzedékhez tartozónak vallom magam, mert a Beatles-zenét hallgattuk nagyon fiatal korunkban, mégsem szólítottam szüleimet faternek vagy mutternek. Én a mai napig nem szégyellem így nevezni őket: édesapám, édesanyám. Igaz, ők ezt a megszólítást meg is érdemlik – síron innen és síron túl egyaránt.
Születnek új szavak rendelésre is, s ebben lóhossznyi távolságra elöl járnak az írók már Kazinczy óta. Még kétszáz éves sincs a tündér szóból alkotott Tünde női név, de Vörösmarty Mihály alkotása mifelénk legalább annyira kedvelt, mint másik műve: a Szózat.
A szavak változását sokszor az élet vagy az élethelyzetek átalakulása hozza magával. A bibliai József álmainak vallásórás tanításánál külön meg kell magyarázni egy mifelénk kihalófélben lévő mezőgazdasági munkafázist: „kévét kötöttünk a mezőn” (1Móz 37,7). Én gyermekkoromban még kötöttem kévét, majd azokat kalangyába raktuk, s a szérűn aztán cséplőgéppel kicsépeltük, mert a cséphadaró addigra nálunk is kiment divatból. Az előbbi mondat nem egy néprajzi szakdolgozat kiemelt idézete vagy népművészeti múzeumot bemutató ismertetés, hanem az a szürke valóság, amit fél évszázaddal ezelőtt úgy élt meg az erdélyi földműves ember, mint az év legszebb időszakát. Aztán megjelentek a gépek, az arató-cséplő gépek, s a polgárosodás felé törekvő, siető ember csak ennyit mondott – kombájn. Sokkal könnyebb volt így, s elkényelmesedve, a test+vér titokzatos testi-lelki összetartozását jelentő ősmagyar szó helyett is már csak ennyit hadarunk el: tesó.
Mi, marosvásárhelyiek – ugyan örökös ellenszenvvel, de – elfogadtuk a város végén mérgezően füstölgő ipari létesítmény egyetlen nemzetközi-román-magyar megnevezését: kombinát. Itt a főtéren egy új nemzetközi szót tanulok: vodafone. Annyit már tudok belőle, hogy három angol szó kezdőbetűinek összekapcsolódásából keletkezett: voice – data – phone; jelentésük: hang – adat – telefon. (Nem én tanultam meg két hét alatt ilyen jól angolul, hanem fiatalabb családtagunk segített a fordításban.) Jól és sikeresen összekombinált szó lett belőle, mert a kézi telefonjainkban elhangzott adatokat szépen rögzítik, s valahol feldolgozzák, felhasználják, remélhetőleg nem ellenünk. Mi azért hűségesen fizetjük a rajtunk keresztül történő lehallgatásunkat. Elvégre ma ilyen a biztonság ezen az uniós kontinensen.