Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-08-30 14:42:30
Augusztusi évfordulók, 2013
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
19. HARASZTI GYULA (Kolozsvár, 1858. aug. 25. – Bp., 1921. júl. 15.): irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1903). Haraszti Emil zenetörténész apja. 1880-ig a bp.-i, 1882-ig a kolozsvári egyetemen tanult, és tanári, Bp.-en 1891-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1883-tól nagykállói, 1884-től nagyváradi, 1887-től kassai főreáliskolai tanár. 1889–90-ben Párizsban tartózkodott. 1891-től bp.-i főreáliskolai tanár, 1892-től egyúttal a modern francia irodalom magántanára a bp.-i egyetemen. 1895-től a kolozsvári, 1909-től a bp.-i egyetemen a francia irodalom tanára. 1906-tól a Kisfaludy Társ. tagja. Eleinte a magyar, később főként a francia irodalommal foglalkozott. Több külföldi, főleg francia munkát fordított magyarra. Fontosabb művei: Csokonai Vitéz Mihály (Bp., 1880); A naturalista regény (Bp., 1886); André Chenier költészete (Bp., 1890); Molière élete és művei (I–II. Bp., 1897); A francia lyrai költészet fejlődése (Bp., 1900); Corneille és kora (Bp., 1906); Edmond Rostand (Bp., 1912); Hogy írtak és beszéltek a régi franciák? (Bp., 1920.)
20. FENICHEL SÁMUEL (Nagyenyed, 1868. aug. 25. – Stephansort, Új-Guinea, 1893. márc. 12.): régész, néprajzi és természettudományi gyűjtő. Szülővárosának gimnáziumában Herepei Károly indította régésznek, 1888-tól a bukaresti állatorvosi főiskola preparátora, 1889-től ugyanitt a román régészeti múzeumban dolgozott. Dobrudzsai ásatásain ismerkedett meg A. Grubauer müncheni ornitológussal, 1891-ben új-guineai gyűjtőútra indultak együtt. ~ ott egyedül maradt, és haláláig az Astrolabe-öböl környékén néprajzi, kisebb részben természettudományi anyagot gyűjtött. A bp.-i Néprajzi Múzeum 7000 tárgyból álló gyűjteményét őrzi.
21. VENDÉG VINCE (Kéménd, 1903. aug. 27. – Marosvásárhely, 1974. júl. 7.): orvos, egyetemi tanár. Oklevelet a pécsi egyetemen szerzett (1928). Már hallgatóként az egyetem Pekár Mihály vezette Élettani Intézetében dolgozott. Kutatásai a szénhidrát- és a zsíranyagcsere kölcsönhatásaira, valamint azok inzulinnal történő befolyásolhatóságára irányultak. 1938-ban magántanárrá habilitálták „az anyagcsere-folyamatok és azok élettani és kóros viszonyok közötti befolyásolhatósága” tárgykörből. 1936–40-ben a pécsi egyetem fül-orr-gégészeti klinikáján dolgozott s szakképesítést szerzett. 1940–46-ban a kolozsvári egyetem Gyergyai Árpád vezette fül-orr-gégészeti klinikáján volt adjunktus. 1946-tól 1971-ig, nyugdíjazásáig Kolozsváron, ill. a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Főiskola fül-orr-gége klinikáján volt egyetemi tanár. Fő kutatásai általában a fül-orr-gégészeti megbetegedések kórtanára terjedtek ki. A herpes zoster oticusra vonatkozó megállapításaiért a Román Tudományos Akadémia külön laboratóriumot bocsátott rendelkezésére.
22. SZŐCS ENDRE (Csíkcsekefalva, 1908. aug. 29. – Kolozsvár, 1977. aug. 4.): református lelkész, teológiai tanár. Teológiai tanulmányait Kolozsvárt, Aberdeenben, Edinburghban, Lipcsében folytatta. Bibarcfalván, Szederjesen, majd Vajdaszentiványon volt lelkész. 1952-1974 között a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet ószövetségi tanszékének professzora volt.
23. KENDI FERENC (? – Gyulafehérvár, 1558. aug. 31.): erdélyi nagybirtokos, főnemes. 1534-ben Gritti elfogatásának egyik megszervezője. 1540-ben Majlád Istvánnal együtt Szapolyai János király ellen támadt, ezért Mo.-ra száműzték. Izabella idejében kegyelmet kapott, majd 1553. ápr. 3-án Dobó Istvánnal együtt Erdély I. Ferdinánd által kinevezett vajdája lett. 1556. júl. 6-án visszahívta Lengyelországból Izabellát, utóbb azonban egyre inkább szembekerült a központi hatalom erősítésén munkálkodó királynéval, aki végül is megölette.
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.