Híres erdélyi magyarok
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Februári évfordulók
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
1. HEGYI MÓZES (Agyagfalva, 1908. febr. 1 – Dés, 1943. nov. 11.): református pap, költő, helytörténész. A nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítóképzőjében tanult. Tanító. 1934-ben elvégezte a teológiát Kolozsvárt. 1935-ben segédlelkész Maksán. 1936-1940-ig Brăilában 1940-től haláláig Kékesen lelkipásztor. Megírta a Brăilába bevándorolt magyarok történetét. – Művei: Rózsát dobál a lelkem (versek, Segesvár, 1930); Végvár (Brăila, 1937; a Duna menti kikötőváros magyarjainak története).
2. CSIBY ANDOR (Gyergyóditró, 1888. febr. 4 – Csíkszereda, 1960. okt. 29.): újságíró, szerkesztő. Erzsébetvároson érettségizett (1905), majd Kolozsváron jogot tanult. 1910-től ügyvéd, 1914-től városi tanácsos Gyergyószentmiklóson. Munkatársa volt a Csiki Lapok, a Gyergyó, a Keleti Újság és a Székely Szó c. lapoknak. 1934–1936 között a Gyergyói Lapok szerkesztője. Az 1952-ben alapított Gyergyói Múzeum első vezetője volt. Jelentős honismereti-helytörténeti publikációi jelentek meg. Ilyen a Gyilkos-tó – Lacul Roşu klimatikus gyógyhely monográfiája és kalauza (Brassó, 1937); Borszék-Borsec gyógyfürdő és klimatikus gyógyhely monográfiája (Brassó, 1937); Valea Strămbă-i – Gyergyótekerőpataki „súgó” cseppkőbarlang leírása (Gyergyószentmiklós, 1938); A székely közbirtokossági vagyonok eredete… (Gyergyószentmiklós, 1939).
3. HINTS ELEK (Marosvásárhely, 1893. febr. 7 – Bp., 1966. júl. 21.): orvos, orvostörténész. Orvosi tanulmányait Kolozsváron, Bázelben és Bp.-en végezte (1920). 1921–23-ban a szegedi sebészeti, 1924-27-ben a bp.-i 1. sz. szülészeti és nőgyógyászati klinikán tanársegéd. 1928–29-ben a gyulai Állami Kórház szülész-nőgyógyász főorvosa volt. 1936-tól tagja volt az Országos Közegészségügyi Tanácsnak. 1938-ban Bp.-en lett magántanár. 1945-től nyugdíjazásáig Bp.-en a X. ker. Gizella Szülőotthonának igazgatója volt. Foglalkozott a Bolyaiak betegségével, a középkor orvosi ismereteivel Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében (III., Bp., 1939); Az őskori és ókori, középkori orvostudomány (Bp., 1939) c. műveiben.
4. TOMCSÁNYINÉ CZUKRÁSZ RÓZA (Kolozsvár, 1863. febr. 8 – ? ): pedagógus. A tanítóképzőt 1880-ban Kolozsvárott végezte, utána 4 évig nevelőnő, 1884-től igazgató tanítónő. 1909-ben ment nyugdíjba. Meghonosította az olvasástanítás fonomimikai módszerét. 1906-ban az MTA Wodianer-díjjal jutalmazta. Fonomimikai gyakorlatok az olvasás és írás tanításához (Bp., 1901); A magyar gyermek első könyve (Bp., 1903); Nyelvgyakorló vezérkönyv (Bp., 1908); Az olvasás-tanítás módszerének fejlődése (Léva, 1910) c. fontos művei.
5. UGRAY GYÖRGY (Dicsőszentmárton, 1908. febr. 16 – Bp., 1971. nov. 11.): szobrász. 1926-ban költözött Bp.-re, és a Ganz Gyárban helyezkedett el asztalosként. 1930-ban beiratkozott az Iparművészeti Iskolába, majd 1935–1940 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Bory Jenő tanársegédje lett. Római ösztöndíjasként 1940–41-ben Rómában, majd Torresinában dolgozott. Itt készítette Flóra, Primavera, Anyaság, Szent István c. szobrait. Sikeres kiállításai voltak Itáliában, több szobrát megvásárolták. Bolyai Farkas mellszobra a római egyetemre, Fraknói Vilmos domborműve a Collegium Hungaricumba került. A II. világháború után mintaasztalosként dolgozott a Fémáru- és Szerszámgyárban, később domborművekre (Czabán Samu, 1959) kapott megbízást, és plaketteket készített. A Képzőművészeti Alap Kivitelező Vállalatnál szobrok kivitelezésével foglalkozott. Tizenöt alakos Dózsa-domborművét a Műcsarnokban állították ki 1968-ban.
6. GROSZ DEZSŐ (Resica, 1898. febr. 17 – Temesvár, 1975. jún. 15.): újságíró, költő, műfordító. Középiskoláit Aradon, jogi tanulmányait Bp.-en és Kolozsvárt végezte. A Munkáslap (1919–20) és az Esti Lloyd (1924), majd 1926-tól a Déli Hírlap belső munkatársa. Cikkeit, riportjait és könyvrecenzióit, avantgardista fogantatású verseit s román és német költőket tolmácsoló műfordításait más lapok is közölték. Az 1934-ben felavatott temesvári Újságíróklub első igazgatójaként sokrétű társadalmi és közművelődési tevékenységet fejtett ki; rendszeresítette az irodalmi előadásokat, kiállításokat és hangversenyeket. Többek közt Indig Ottó, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Nagy Endre, Hunyady Sándor, Ligeti Ernő, Ion Marin Sadoveanu, Tabéry Géza tartott itt előadást vagy olvasott fel. A II. világháború után a Luptărorul Bănăţean és Sportul Popular munkatársa. 3000 kötetes kottagyűjteménye és zenei szakkönyvtára volt.
7. THEWREWK JÓZSEF, PONORI TÖRÖK (Déva, 1793. febr. 20 – Pest, 1870. nov. 4.): író, régiséggyűjtő. 1813-tól Szászvároson tanult. Tanító, majd 1817-től királyi táblai jegyző Marosvásárhelyen. 1820-ban ügyvédi vizsgát tett, majd Pestre költözött. A haladó politikai és irodalmi törekvések képviselőit támadó epigrammagyűjteményeket és vitairatokat, a cenzúra intézményét védelmező, ill. a szabadságharcot gyalázó röpiratokat, továbbá nagyszámú, a Habsburg-ház, az arisztokrácia és a klérus egyes tagjait dicsőítő alkalmi költeményt adott ki. Szorgalmasan gyűjtötte a magyar régiségeket; ő fedezte fel az azóta Thewrewk-kódexnek nevezett 16. századi nyelvemléket. Sajtószabadság és cenzúra (Pozsony, 1833); Beretválkozó tükör az új magyarok számára (Pozsony, 1833); Adalék az 1848–49 évi magyar forradalomhoz (Bécs, 1849); Magyar nyelvkincsek (Pest, 1858); Székely koszorú (Esztergom, 1863) c. munkái említésre méltóak.
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
Összeállította Kuti Márta
