2024. november 27., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Októberi évfordulók, 2015
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. 
TELEKI JÓZSEF, gróf (Pest, 1790. okt. 24 – Pest, 1855. febr. 15.): Erdély kormányzója, történetíró, az MTA tagja (ig. 1830 t. 1838). László gr. (1764 – 1821) fia, ~ László gr. (1810 – 1861) féltestvére. Kolozsvári és pesti jogi tanulmányai után Pest vm., majd 1810-ben a budai helytartótanács szolgálatába lépett. 1812-ben külföldi útra indult, 2 évig a göttingeni egy.-en tanult, majd Németo.-ban, Hollandiában, Svájcban és É-Itáliában utazott. 1815-ben tért vissza Mo.-ra. 1824-ben a kir. Tábla bírája és a tiszamelléki ref. egyházkerület és a sárospataki kollégium főgondnoka, 1827-ben Csanád vm.-i, 1830-ban Szabolcs vm.-i főispán, 1832-ben a bécsi m. udvari kancellária tanácsosa. Részt vett az MTA szervezési munkálataiban, 1830-tól haláláig annak első elnöke. 1840-ben koronaőr és 1842-ben Erdély kormányzója. A szabadságharc után visszavonult a politikától, és csak a tudománynak élt. Kezdetben nyelvészeti kérdésekkel foglalkozott, majd irodalmi és történelmi tárgyú tanulmányai jelentek meg. 25 évi kutatómunkája után is befejezetlenül maradt nagy műve, a Hunyadiak kora Magyarországon. 25.000 kötetes könyvtárát az MTA-nak adományozta, így megalapozván az Akadémiai Könyvtárat. Alapítványainak kamatát halála után drámai művek jutalmazására (Teleki-díj), a könyvtár fejlesztésére, ill. a történettudományi osztály céljaira rendelte. – M.: Hunyadi János eredete (Pest, 1851); Hunyadiak kora Magyarországon (I – IV., Pest, 1852 – 1854 és X. Okmánytár, Pest, 1853. Halála után jelent meg az V. 1856 és az Okmánytár XI–XII. kötete, 1855–1857, valamint a VI. 1. része Szabó Károly gondozásában és kiegészítéseivel, 1863).
TUNYOGI CSAPÓ JÓZSEF (Kémer, 1790. okt. 24 – Kolozsvár, 1865. ápr. 24.): jogtanár, az MTA l. tagja (1832). 1816-ban ügyvédi oklevelet nyert. Utána a kolozsvári kir. kormányszéknél működött, 1820-tól az ottani ref. főisk. tanára, 1823–1838-ban egyúttal rektora. 1824-ben Kolozs vm.-i táblabíró lett. 1834-ben Közép-Szolnok vm. ogy.-i követe, az ogy.-ről naplót szerk. 1847-től sokat foglalkozott a selyemhernyó-tenyésztéssel. E témakörrel foglalkozó számos cikke jelent meg a folyóiratokban és szaklapokban. Kéziratban maradt 12 kötet történelmi okmánygyűjteménye. 
MARKOVICS JAKAB (Erzsébetváros, 1820. okt. 30. – Erzsébetváros, 1891. nov. 28.): kanonok, az örménység kutatója (armenológus). Gyulafehérváron végzett teológiát. 1844. szept.-ben szentelték pappá, de már 1843-tól a marosvásárhelyi gimn.-ban tanár. A szabadságharc után tanári állásától megfosztották. 1853-tól 1887-ig az erzsébetvárosi örmény algimn. ig.-ja, haláláig ugyanott latin szertartású plébános, főesperes, kanonok. Örményország története (Armenia, I – VI. évfolyam) az első ilyen tárgyú magyar munka
KÁLNOKY SÁMUEL, gróf (? , 1640 – Bécs, 1706. okt. 6.): erdélyi Habsburg-barát politikus, ~ István alkirálybíró fia. Bécsi bölcsészeti tanulmányai után visszatért Erdélybe. 1686. jún. elején Teleki Mihály a Vajdahunyadot elfoglalni készülő Thököly ellen küldte, aki, miután értesült arról, hogy életére törnek, kitért az ütközet elől. 1690-ben Sepsi, Kézdi, Orbai és Miklósvár szék főkirálybírája volt; a zernyesti csatát (aug. 21.) követően színleg csatlakozott a győztes Thökölyhez. A császáriak javára folytatott kémkedés gyanújával Thököly perbe fogatta, magával hurcolta Havasalföldre, azonban 1690 dec.-ében több erdélyi főúr kezességvállalása mellett szabadon bocsátotta. 1694-ben kiverte a Csíkba törő tatárokat, s még ebben az évben alkancellárrá választották, s e minőségében Bécsben megszervezte az erdélyi udvari kancelláriát. Állásában Bethlen Miklós kancellár ellenlábasának bizonyult. 1697-ben I. Lipót grófi rangra emelte; 1703-tól Erdély kincstartója volt. 1702-ben Bécsben kiadta Pethő Gergely krónikáját; 1669–70-i feljegyzései apja, ~ István Naplójának végén vannak (Erdélyi tört. adatok, IV. Kolozsvár, 1862). 1690-i kezességlevelét K. Papp Miklós (Tört. Lapok. 1874), leányához, vejéhez (Apor Péterhez) írt leveleit Szádeczky Lajos (Br. Apor Péter verses művei és levelei 1676–1752, I–II., Bp., 1903) adta ki. 
(Folytatjuk)
 
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató