Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2015-07-16 13:55:21
Júliusi évfordulók, 2015
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Kemény Gábor, báró (Csombord, 1830. júl. 9 – Ajnácskő, 1888. okt. 23.): politikus, publicista, miniszter, az MTA l. tagja (1864). A nagyenyedi kollégiumban és külföldön végzett tanulmányok után 1849-ben a közlekedésügyi min.-ban fogalmazó. Világos után Selmecbányán bányászatot tanult; utazott, jogi és történeti tanulmányokkal foglalkozott. Vitát folytatott Eötvös Józseffel a nemzeti fejlődés kérdéséről. Az 1863-i erdélyi ogy.-en Gyulafehérvár képviselője. Utóbb a Deák-párt híve lett, 1872-ben az erdélyi ref. konvent főgondnoka. 1875-ben Tisza Kálmán mellett belügyi államtitkár. 1878. dec. 5-től 1882. okt. 11-ig földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi min. 1887-től a Magyar Történelmi Társulat elnöke. F. m.: A nemzetek fejlődéséről (Kolozsvár, 1856); Helyzetünk és jövőnk (Pest, 1859); Nagy Enyednek… veszedelme 1848/48-ben (Pest, 1863).
Ferencz Béla (Csíkcsomortán, 1905. júl. 12 – Debrecen, 1967. nov. 19.): újságíró. A csíkszeredai kat. gimn.-ban érettségizett, majd teológiai tanulmányokat folytatott, de ezeket félbeszakítva újságírói pályára lépett. Előbb Csíkszeredán, majd Nagyváradon élt, ahol különböző napilapokban jelentek meg írásai. F. m.: Csíkvármegye monográfiája a legrégibb időktől napjainkig (Csíkszereda, 1935); Gyopár a Hargitán (színmű, Brassó, 1936); Börtönélet (Nagyvárad, 1937); Székely góbéságok (Csíkszereda, 1938).
Gálffy Mózes (Nagyszeben, 1915. júl. 13 – Bp., 1988. júl. 23.): nyelvész. Középisk. és egy.-i tanulmányait Kolozsvárt végezte. Ugyanitt az unitárius kollégiumban a magyar nyelv és irodalom tanára (1940-41), majd az Erdélyi Tudományos Intézet (ETI) munkatársa (1942-44). Adjunktus, 1946-tól előadó tanár a Bolyai Tudományegy., majd a Babeş Bolyai Egy. m. nyelvészeti tanszékén, 1970-től nyugalomba vonulásáig, 1980-ig egy.-i tanár. Fő kutatási területe a m. nyelvjárástan. Foglalkozott névtani kutatással is. Nyelvföldrajzi gyűjtőmunkát végzett Kalotaszegen, a Fekete-Körös völgyében, a moldvai csángók között és a Székelyföldön. Ebből az anyagból szerk. meg Szabó T. Attilával és Márton Gyulával a Csángó nyelvatlaszt, illetve Márton Gyulával a Székely szóföldrajzi szótárt (mindkettő kéziratban). Az erdélyi m. nyelvjárások témaköréből írta szaktanulmányait a szakfolyóiratokba. A Iorgu Iordan-emlékkönyvben (1958) Principii în cercetarea sistemului fonetic al dialectelor c. tanulmányával szerepel. A szövegszerkesztés, szövegelemzés kérdéseivel is foglalkozott. Az anyanyelvi oktatást megalapozó kiadványok társszerzője, ill. munkatársa: Magyar nyelvtan (1948), Helyesírási tájékoztató (1969), Magyar helyesírási szótár (1978). Foglalkoztatta a romániai m. nyelvművelés. Rövid közleményeivel jelen volt a napi- és hetilapokban, s Anyanyelvünk művelése címen (1975) számos munkatárs nyelvművelő cikkeit szerk. kötetté. F. m. Keresztneveink becéző alakjai a Borsavölgyében (Kolozsvár, 1943); Huszonöt lap „Kolozsvár és vidéke népnyelvi térképé”-ből (Márton Gyulával és Szabó T. Attilával, Kolozsvár, 1944); Mai magyar nyelv (I-III, Szabó Zoltánnal, egy.-i jegyzet, Kolozsvár, 1958); A mai magyar nyelv kézikönyve (Balogh Dezsővel és J. Nagy Máriával, 1971); Nyelvi forma, nyelvi érték (Alak- és mondattani elemzések, 1972); Torjai szójegyzék (Nemes Zoltánnéval és Márton Gyulával, Sepsiszentgyörgy, 1974); Anyanyelvünk művelése (Murádin Lászlóval, cikkek és tanulmányok, 1975). – Irod. Imre Samu: G. M. (Magy. Nyelv, 1989. 2. sz.).
Nagy Sándor (Szatmárnémeti, 1875. júl. 15. – Zilah, 1940. aug. 13.): irodalomtörténész. Tanulmányait a kolozsvári egy.-en végezte. A zilahi ref. kollégium tanára volt. Szerk. a Szilágyság c. hetilapot és az Ady Emlékfüzetet a zilahi és érmindszenti Ady-ünnepekről. Cikkei jelentek meg az Ady Múzeumban is. Ő írta Ady költészetéről az első terjedelmesebb könyvet. F. m.: Ady Endre költészete (Bp., 1927)
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.